Leírás: Se ​szeri, se száma az olyan könyveknek, amelyek a középosztály középkorú tagjainak életválságáról szólnak. Többnyire önmagukat keresik, és e célból hosszú, fáradságos utakra is vállalkoznak. Vannak, akik befelé utaznak, a lélek mélységeit kutatják, mások valóságos utazásra indulnak, testüket és lelküket egyformán próbára teszik. Ők a zarándokok, akik a világ zarándokútjait járják, az El Caminót, ellátogatnak Rómába, Lourdes-ba, Nepálba. Útjuktól legalább annyira remélnek kalandokat, élményeket és szerelemet, mint lelki megbékélést. Első pillanatra a Vadon hasonló krónikának tűnik. Ám a szerző se nem középosztálybeli, se nem középkorú. Cheryl Strayed útja szeszélyes ötlettel indul, de ő ehhez a szeszélyhez makacsul ragaszkodik. Anyja hirtelen jött betegsége után Strayed élete viharos sebességgel hullott szét. Családi kötelékei meglazultak és eltűntek, házassága megromlott. Életének következő éveiben egymást érték a kudarcok. Egyedül maradt mindenféle értelemben. Egy sportboltban esett pillantása a legjelentősebb amerikai túraútvonalról szóló útikönyvre. Elolvasta a szöveget: a túra teljesítése először csak homályos ötlet volt, majd egyre inkább alakot öltött, végül világos célként rajzolódott ki előtte. Zarándoklata 1100 mérfölden és három hónapon át tartott, mégpedig igen zord körülmények között. Szánalmasan felkészületlen volt erre a megpróbáltatásra, testileg és lelkileg egyaránt. Kötetében kiváló láttató erővel idézi fel a hosszú gyaloglás keserves és felemelő pillanatait. Szenvedett a fájdalomtól, az izomláztól, a magánytól és az állandó éhségtől. A külső utazás, a távolság, a természet és a test meggyötörte, a belső viszont felemelte. Újfajta tisztelet és csodálat ébredt benne: útja végigjárása elsöprő és alapvető élményt jelentett számára.

Vélemény: Kíváncsian vártam hogy mit nyújthat nekem ez a könyv, még nem olvastam korábban hasonló túrázós, vándorlós történetet, és a jelenlegi élethelyzetemben nálam nagyon betalált. Meghökkentő Cheryl őszintesége és nyíltsága, egyáltalán nem palástolja a hibáit, botlásait, rossz döntéseit és mély érzelmeit, amelyek az anyjához és a családjához kötik. Érdekes volt végigkísérni őt ezen az ezermérföldes úton a PTÖ-n, hihetetlen bátorságra és erőre lehetett szükség ennek a túrának a megtételéhez. Fogalmam sem volt hogy lehet 300-400 oldalon keresztül úgy írni a gyaloglásról, hogy az ne legyen unalmas, de Cheryl megmutatta hogy bizony lehet! Kellő mennyiségben kaptunk ízelítőt a fizikai szenvedésből, a belső tépelődésből és útkeresésből, közben érdekes arcokkal ismerkedhettünk meg és némi fogalmunk lett arról, milyen is a PTÖ világa és környezete. Jó tudni, hogy lehet bár „egy lyuk a szívünkön”, mégis van olyan út ami önmagunkhoz visszavezet…