15875994_1398749570158843_1554203541772435456_n

Leírás: Gerald Durrell ebben a kötetben családjáról és egyéb – ezúttal emberi – csodabogarakról írt elbeszéléseit köti csokorba. Larry, Leslie, Margo, Gerry, no és természetesen a mama néhány, szárazon és vizen átélt jeles kalandja után Velencében láthatjuk viszont A halak jellemé-ben megismert Ursulát, akinek fekete fürtjei közé immár ősz hajszálak vegyülnek, de változatlanul kelekótya jóindulattal ártja magát barátai ügyes-bajos dolgaiba, s ezúttal is nagy buzgalommal töri kerékbe anyanyelvét. Gerry, a világcsavargó, egy békés hetet szeretne tölteni az angol tengerpart egy csende szállodájában – ahol azonban olthatatlan olvasási szenvedélye félelmetes kalamajkába sodorja: kéretlenül megteszik szexszakértőnek, csak győzze felvilágosítni a szállodai személyzet ilyen-olyan problémáival küszködő tagjait. De még ennél is különösebb kaland várja egy franciaországi fogadóban, amely nem alaptalanul igényelt előkelőbb besorolást a patinás Michelin-féle útikönyvben… S hogy meggyőzzön bennünket sokoldalúságáról, szerzőnk a horror műfajával is megpróbálkozik, teljes dicsőséggel. E. A. Poe bízvást büszkén veregette vállon, amikor Gerry helyet foglalt mellette a mennyek országának egy kényelmes felhőpáholyában…

Vélemény: Az eddigi kedvenc könyvem Durrell-től, szerintem a legszórakoztatóbb, legviccesebb amit tőle olvastam. Imádom azokat az anekdotákat, amiket a családjáról mesél, náluk még egy egyszerű piknik is hatalmas felfordulásba tud torkollni, és a családtagok, a párbeszédek zseniálisak, végig-mosolyogtam az olvasást. A kedvenc részeim egyértelműen „A Piknik” és „A szex lélektana” epizódok voltak, szuperül szórakoztam az olvasás közben. „A bejárat” pedig… hát wow! Nem is tudtam hogy Durrell ilyeneket is ír, ráadásul szerintem elég jól. Konkrétan féltem fényes nappal, annyira kontrasztos volt ez a horror-story a sok könnyed, vicces novella után. Nem is tudom hova tenni.. a rettegés-adagom mára megvolt. Mindenkinek ajánlom aki kicsit elrugaszkodna az állatos könyvektől, de szeretné mégis a könnyed, szórakoztató Durrell-féle stílust megkapni. „A bejárat”-ot pedig csak a borzongás-kedvelők lapozgassák!