Adós vagyok nektek egy ősz végi – tél eleji bejegyzéssel, sajnos mostanában nem sikerül annyi időt fordítanom a blogra, amennyit régebben szoktam, illetve amennyit szeretnék. Elég sűrűn alakult 2016. év vége a családunk számára. Sajnos, egészségügyileg nagyon nem vagyunk a topon, sok nehézség ért minket, amikkel a hétköznapokban meg kell kűzdeni. Azt már régóta tudjátok, hogy apukám milyen betegséggel harcol. Jó ideig tünetmentes volt szerencsére, az utóbbi 1 évben viszont nagyon sokat fáj a lába, amire gyógyszert szed, amitől nincs étvágya, rengeteget fogyott és elég erőtlen, nem is néz ki jól, és ennek megfelelően nem is érzi jól magát. Sok nehéz percet okoz ez a családnak, és amennyire emberileg lehet, próbáljuk segíteni. Néha elkeseredünk, néha sírunk, de igyekszünk tartani magunkat és pozitívan hozzáállni a dologhoz. Sokszor baromi nehéz. A nagyszüleim is sajnos elértek egy olyan kort hogy már eléggé nehézkesen megy minden, sokszor erőtlenek, elesnek, megsérülnek. Sokkal több figyelmet igényelnek az átlagosnál, itt is elkél a segítség. Az unokatestvéreméknek az év végén zajlott a válása Németországban, illetve a gyermekelhelyezési per. Sajnos a kapcsolatuk nagyon mélypontra jutott, a családunk másik felét ilyen nehézségek terhelik, és persze mi is szomorúak vagyunk miatta. Ami viszont leginkább lesújtó volt az ősszel az anyukám állapota. Rengeteg kivizsgálásra járt, mert eléggé fullad, ennek az okait keresték a kardiológián. Elküldték katéterezésre, ahol kiderült hogy a szívnél lévő erek nagyon rossz állapotban vannak, január elején meg kell műteni. Ez egy igen nagy, komoly, és kockázatos műtét. Mivel anyának több egészségügyi problémája is van, így fokozottan veszélyeztetett. Az egyetlen út viszont a műtét lesz a javulásra, ezért dönteni kellett és belevágni. Természetesen mindenkit megterhel ez a dolog mind lelkileg, mind fizikailag. Én is érzem magamon hogy sokszor nagyon feszült vagyok, nem úgy szólok vissza másoknak ahogyan kellene, ingerültebb vagyok az átlagosnál. Sajnos van is erre okom, a fent leírtak fényében. Természetesen én emberileg annyiban tudok a szeretteimnek segíteni hogy az otthoni házimunkák és teendők nagy részét átvállalom. Rám/ránk marad a takarítás, vasalás, mosás, főzés, bevásárlások, ügyintézések, az állatok ellátása, a ház körüli teendők. Szóval próbálunk mindent átvenni Karival, amit csak lehet, ezzel is könnyítve a szüleim helyzetét.

Azért persze jó dolgok is történtek, és nem ment el a kedvem teljesen a blogolástól, inkább csak az időm nem jut annyi, ami megfelelő volna. Hoztam pár fotót még novemberről, Bátaszéken jártunk, unokatesóméknál egy családi ebéden, a keresztapum nyugdíjbavonulását ünnepeltük. Finomat ettünk, és a kiskertjük még novemberben is hihetetlen színekben pompázott. Nagyon tetszett, muszáj volt megörökíteni. Kari többször is tetőre mászott a hónapban, antennát szerelt, csatornát tiszított Őcsényben és Bátaszéken is, voltunk téliesíteni a repcsiket, leveleket söpörni és beszélgetni a barátainkkal. Szép színesre sikeredett még ez a hónap.

oktober_november2016

December elején sikerült Karit kimozdítanom, és két karácsonyi vásárt is meglátogattunk, a helybéli Szekszárdit, illetve a Pécsit. Az itteni kis picike, de hangulatosra sikerült, találkoztunk ismerősökkel és végre tudtam venni illóolajakat meg csillagszórót is, ami régóta hiányzott nekem az ünnephez. Pécsen a vásár sokkal választékosabb, szerencsére tömeg sem volt, így egy szép napos délutánon tudtunk nézelődni, az ajándékok egy részét is itt szereztem be. Beugrottunk az Árkádba is, ahol ezer éve nem jártam. Meglepve vettem észre hogy 1-2 bolt átköltözött más helyre, az Alexandrát csak egy véletlen szerencse folytán találtuk meg, de azért sikerült, és így apa ajándékát is bezsebelhettük. A kiadós séta után még jutott idő egy ebédre és kávéra a Paulus Caféban, ahol legelőször találkoztunk Karival, még a kapcsolatunk kezdetén. Aztán megkerestünk egy geoládát is a (volt) pécsi magasháznál. Furcsa volt lebontva látni az épületet, nekem annyira hozzátartozott Pécshez, biztos beletelik kis időbe amíg megszokom hogy már nincs. Mivel korán sötétedik, négy óra körül már hazaindultunk, de jó kis kikapcsolódás volt és meghozta a karácsonyi feelinget ez a kirándulás.

karacsonyi_vasarok2016m

Remélem, ti jól vagytok és sokkal több öröm ér benneteket, mint amennyi minket ért mostanában. Igyekszem sűrűbben is írni majd. Legyen szép napotok!