A Gárdonyban tett őszi kirándulásunk beszámolójával még mindig adós vagyok. A képeket már ezer éve kiválogattam hozzá, de mikor írásra jutott volna a sor, egyszerűen megrekedtem. Nos, rossz hír ez valakitől, aki korábban újságírónak készült. Most viszont megpróbálom legyőzni a némaságot, és mesélni röviden a Velencei-tónál tett utazásunkról. Felpakoltuk az egész családot, szülőket, nagymamát, kiskutyát, anyóst, és öt napot töltöttünk Gárdonyban, egy cuki kis apartmanban a tó partján. Véletlenül fedeztem fel hogy Agárdon termálfürdő működik, konkrétan két utcányira laktunk tőle, így ez igen erős húzóerő volt hogy meglátogassuk a környéket. Anyukámra októberben, novemberben elég komoly orvosi vizsgálatok várnak, így szerettük volna hogy előtte a szüleim is pihenjenek/kikapcsoljanak kicsit. A tónál én most jártam harmadszor, egyszer fürdőztünk benne Dinnyésen, majd apával csodáltuk meg Sukorónál, és ez volt a következő alkalom, hogy közelebbről is megismerkedhettem vele. Anyát teljesen lenyűgözte a víz, plusz pont hogy hattyúk is voltak, és kevésbé találta félelmetesnek mint a Balatont, így többször is jártunk a parton és sétáltunk a tónál, egyik nap a víz mellett is ebédeltünk, ami mindenkinek nagyon tetszett. Az apartmanunk nagyon cuki és szép kis szállás volt, a kertje hatalmas: trambulinnal, nyuszikkal, kényelmes napágyakkal. Kari felállíthatta a kitelepülős antennáját a kertben, és ment keményen a rádiózás. Szerintem már meg sem lepődtök, hogy mi az a család vagyunk aki megérkezéskor elsők közt kéri a wifi-jelszót, és megkérdezi hogy leszúrhat-e a kertbe egy kb. 9 méteres pecabot-antennát. Furcsák vagyunk, de minket így szeretnek! 😀

Némi nehézséget jelentett hogy a szobáink és a fürdők az emeleten voltak, és olyan durván meredek lépcsők vezettek fel, hogy öröm volt nézni. Anyát és a mamát minden fel- és lemászáskor kísérgetni kellett, a kutya meg csak ölben volt képes “utazni”, ami nem is lett volna baj, ha nem áll be Kari dereka rögtön az első napon, annyira hogy mozdulni se tudott… Megoldottuk azért a helyzetet, de legközelebb lesni fogom a földszinti apartmanokat. Öröm az ürömben hogy a szállásadónk (mint kiderült) az Agárdi Gyógyfürdő dolgozója, és helyben is vállalt masszírozást egy kis relaxálós masszázs-szobában. Már baromi régóta terveztük hogy kipróbáljuk ezt, ezért rögtön be is iratkoztunk négyen egy-egy hát és teljes test masszázsra. Karinak nagyon sokat segített, és igazán különleges élmény volt, nekem izomlázam lett másnapra a nyakamnál, de jól esett és ellazított teljesen. Az agárdi fürdő vize is kellemes volt, két gyógymedencét tartottak még nyitva, mi a kintibe ültünk be és lazítottunk egy jót a vízben. Nem tudom hogy itt sikerült-e megfáznom vagy még otthon a kollégáktól kaptam el valami vírust, de sajnos kb. a harmadik nap estéjére már éreztem hogy kezd fájni a torkom, majd a köhögés, tüsszögés és orrfújás a társaim lettek az út második felére. Otthon is kb. 1.5 hétbe telt kikúrálni magam, kihagytam volna ezt az élményt szívesen..

gardony1

Hogy a kult programokról is ejtsek szót, természetesen beiktattuk a programba a geocachinget. Büszke vagyok magunkra, mert annak ellenére hogy eléggé lerottyantunk (Kari is, én is) mégis begyűjtöttünk jó pár ládát és szép helyeket fedeztünk fel ismét. Még éjszaka is elmentünk egy kis belvárosi sétára és geocachingre, anyósom egészen jó társaságnak bizonyult a ládakereséshez! Az egyik rejteknél sikerült belebotlanunk a karbantartást végző ládagazdákba. Nem tudok elég hálás lenni a segítségükért, mert nélkülük néhány doboz lehet hogy kifogott volna rajtunk! Este az apartmanban kihasználtuk a lehetőséget és rendeztünk egy kis szalonnasütést a családnak. Előre felkészültünk lilahagymával, szalonnával, kolbászkákkal és nagyon hangulatos volt a tűzön sütögetni a nyársakon. Sikerült is jól bekajálni estére, szerencsére a hozott szekszárdi borok enyhítették a zsír-faktort a hasunkban! 😀

Anyósommal és Karival egyik délelőtt ellátogattunk közösen a Gárdonyi Rönkvárba. Ez inkább gyerekeknek való látványosság, de megnéztük azért belülről is. Fel lehet mászni a várfalra és korhű játékokat játszhatnak itt a gyerekek. Érdekes építmény, én nem bántam hogy rászántunk egy kis időt, a településnek ez láthatóan egyik fő nevezetessége. A Rönkvár mellett található a Gárdonyi Géza emlékház, amit szintén kár lett volna kihagyni. Ez Gárdonyi szülőháza, és itt élt 8 hónapot, több teremben is olvashatunk a munkásságáról, az Egri csillagok egyik első példányát is kiállították itt. Az egyik teremben konyhát rendeztek be nagyon szép használati tárgyakkal és kerámiákkal, az utolsó szobában pedig az egri vár makettjét láthattuk. Nekem az egész nagyon tetszett.

Anyáékkal sikerült bejelentkezzünk Lojek Gézához, aki csodálatos kaktuszkert tulajdonosa Agárdon. Szerintem több órát eltöltöttünk nála nézelődéssel és kérdezősködéssel. A pár centiméteres kaktusztól a több méteres óriásokig mindenfélével tele van a kertje! Két üvegház mellett hatalmas területen gondozza a kaktuszait és a szaporulatot. Egészen lélegzetelállító színeket és formákat láthattunk, és persze nem is tértünk haza tőle üres kézzel. Én egy különleges kis pozsgást választottam, ami hideg időben zöldből piros színűvé vált, de kb. az összes kaktuszt magammal hoztam volna legszívesebben, annyira gyönyörűek voltak! Ha Gárdonyban jártok, Géza bácsi kertjét semmiképp ne hagyjátok ki, nagy butaság lenne! Ilyen remek programokkal úgy éreztük hogy gyorsan elrepült az öt nap, még szívesen maradtam volna, mert az eredeti tervben szerepelt hogy Székesfehérvárra is átmegyünk, meg Sukoró környékét is feltérképezzük. Sajnos, ezek most nem fértek bele az időbe. Nekem a Velencei-tó majdnem annyira tetszik mint a Balaton, lehet, hogy ezek után komoly konkurencia is lesz! Ti jártatok már ezen a környéken?

gardony2m