Hihetetlen lustaságomról tanúskodik, hogy most írom az első nyári bejegyzést idén… Jézusmária, hiszen már augusztus vége van! Oké, hogy nem voltunk túl sokfelé, de azért ennél többet szoktam produkálni. Fogalmam sincs mi van, lelassult felénk az élet, azt hiszem. Egyébként panaszra nincs okom, mert szép és tartalmas volt az idei nyár, és még maradt is belőle valamennyi, de kivételesen most nem nyaraltunk és nem is utaztunk sehova nagyobb kiruccanásra. Bőven megfelelt az itthon tengés-lengés és a Bátaszék-Őcsény-Szekszárd háromszög.

Idén kétszer is grilleztünk a kertben, Kari szülinapján és az enyémen is, nagyon jól éreztük magunkat, összejött a család, és újabban Karira hárul a nemes feladat hogy a husikat elkészítse, mert rájöttünk hogy nagyon megy neki ez a műfaj. A tortákkal is sikerült brillírozni, volt epertotra, epermisu, és hát én idén töltöttem be a 30. évemet.. Mondanom se kell, enyhén megrázó számomra hogy már ennyire öreg vagyok, viszont az ünneplés nagyon is jól sikerült. Kaptam fincsi dobostortát, még tűzijáték is volt a tetején, ami azt hiszem mindannyiunk kedvence lett, és a cégnél is kedves meglepik vártak a szekrényemben. Hazafele buszozni, reggel hétkor, egy 30-asokkal teleírt héliumos lufival, igazán vicces mutatvány. A szülinapom estéjén sokáig ünnepeltünk és falatoztunk a családdal, a tesómék is eljöttek, aztán este a városba mentünk hogy Kati barátnőmmel találkozzunk és iszogassunk kicsit, ami jól elhúzódott. Nagyon régen láttuk már egymást, jó volt ismét összefutni!

Karival kilátogattunk a szekszárdi srtandra is kettesben, nyomattunk egy kis élményfürdőzést. Kari most volt itt először, és persze muszáj volt a bejáratnál csúszda-jegyet kérnie, mindenféle tiltakozásom ellenére. Nyilván rábeszélt hogy a legmeredekebb csúszdát válasszuk, én életemben most csúsztam először igazi nagy csúszdán, hát egy élmény volt, azt kell mondanom, egy darabig nem felejtem el! 😀

Bátaszéken a munkába is belevetettük magunkat, anyósomnál festettük a fürdőt, előszobát és a nappalit-konyhát egyszerre. Nem volt éppen fáklyás-menet, mert a falak a tökéletestől igen messze jártak, egy csomó helyen kellett javítani, vakolni, és volt ahol a festék egyben szedte le az alatta lévő rétegeket. Sajnos, a munka egy részét végül szakemberre kellett bízni, de a végerdményért megérte mert nagyon szép lett. Indiánnyár, mangó mánia és derengő hajnal színeket választott anyósom, ami leírva elég hülyeségnek hangzik, Kari szerint meg egyszerűen csak sárga mind, de nekem bejött az összes árnyalat. Jó volt segédkezni a munkáknál, de örülök is hogy vége, mert a ki-be pakolás és szekrény húzogatás nem a kedvencem, nem beszélve a köztes felfordulásról. Bátaszéki újdonság még, hogy anyósomnak új kiskutyája lett! Charlie és Nathie testvérkéjét hozták el Érdről, egy pici tacsi szeméjében aki a Bundika nevet kapta. Nagyon élénk és nagyon rossz, amolyan igazi kölyök-kutya módjára. Már sikerült felásnia a fél kertet, igazi sáncokat csinál a virágoskertbe, mindent elhord és megrág, elássa a sonkákat és lekaparja a falat. Hát, ilyenkor örülök hogy Bono már benne van a korban és úgy viselkedik mint egy kisangyal (többé-kevésbé).

A cicáink is szépen növögetnek, Cirmót ivartalaníttattuk júlisuban. Nagyon megszenvedte a műtétet szegényke, és azt hittem hogy majd tökre nyugodt meg kezes lesz ezek után, nos a természete mondhatni mit sem változott. Töretlenül vadászik viszont azóta is, a zsákmányok listája egyre bővül: eddig kb. 6 rigó, 2 egér, 1 kölyök egér, számtalan szitakötő, 1 gumilabda, 1 biciklikormány markolat. Sajnos az egyik cicánk (Ciróka) nyomtalanul eltűnt az utcából, így most már csak négyen maradtak a kicsik, Cirmóval együtt, illetve a szomszédból is átjár egy fekete kiscica, aki a Süni névre hallgat. Remélem, nem leszek olyan igazi magányos, macskás öregasszony, mert nagyon haladunk efelé.. 😀

Sikerült egy macska-mentőakcióban is részt vennünk Karival. Egyik ismerősöm írt a Facebookon hogy egy hozzánk közeli vízelvezetőben talált egy fekete kiscicát, és mivel akkor éppen mi is kerestük a fekete cicánkat, nem hagyott nyugodni a dolog, elmentünk megnézni hogy mi a helyzet. Sajnos, a cica nem a mienk volt, de ha már ott jártunk akkor Kari lemászott és pár kedves srác segítségével nagy nehézségek árán sikerült  a cicát a kb. 3 méter mély vízelvezetőből kiszabadítani. Segítség nélkül biztosan éhenpusztult volna, már napok óta nyávogott ott, mire a hír hozzánk is elért. Pár napra rá a mi fekete cicánk is megkerült, kiderült hogy kb. 10 házzal feljebb dekkol egy szomszéd tujája alatt. Happy end lett tehát a sztori, mindkét fekete cica részére!

Azt hiszem nagyjából leírtam a főbb történéseket, és a képek is beszélnek majd helyettem. Nagyon szép nyarat kívánok minden erre-tévedőnek!

juni_juli_aug