Kicsit, na jó.. nagyon romantikus vizekre eveztem a következő olvasmánnyal. Sandra Brown könyve merő véletlenből került hozzám, és annyira nem is nyűgözött le, de lehet hogy később majd még bepróbálkozom más írásaival. Mindenkinek kell adni még egy esélyt! 🙂

13774205_179787732436192_1291871792_n

Leírás: “Sloan Fairchild nem hisz a szerelemben. Olyan sok fájdalmas csalódás érte már, hogy elhatározta: nem fecsérli többé az idejét érzelmekre. Energiáját inkább családi panziója vezetésének szenteli. Ám egy késő éjszakai órán szállodája ajtaján egy jóképű férfi kopogtat: Carte Madison, a híres író, aki legújabb regényét szeretné befejezni a páratlan szépségű, idilli környezetben. Sloannak elég egy pillantást vetnie a látogatóra, hogy ráeszméljen: egész eddigi, magányos életében épp ilyen társra várt. Csakhogy akad egy kis bökkenő: Carter Madison a lány legjobb barátnőjének a vőlegénye…”

Vélemény: „Véletlenül” került hozzám ez a könyv, nagymamám vette ki a könyvtárból, és mivel éppen nem volt más olvasnivalóm én is belefogtam. A borító nagyon cuki, a történet viszont sajnos túlontúl átlagos: az egész könyv azt boncolgatja hogy mi történik akkor, ha beleszeretünk a legjobb barátunk párjába. Számomra teljesen egyértelmű volt hogy hogyan fogja feloldani az írónő ezt a konfliktust, a szereplők sem nőttek túlzottan a szívemhez, és kalandokban/fordulatokban sem bővelkedik a sztori. Szokványos szerelmi történet, kiszámítható és sokat szenvedős. Valamiért nekem ez most nem tetszett, de ha az ember egy kis langyos romantikára vágyik, arra megfelelő lehet. Ez volt az első könyvem az írónőtől, talán kezdésnek másikat kellett volna választanom.