Újabb Durrell könyvvel gazdagodott az olvasmányaim sora, és nagyon nem bántam meg hogy ezt választottam! 😉

12424619_1662758560642290_179559680_n

Leírás: Mit lehet tenni, ha Angliában mindig esik az eső, köd van, mindenki náthás, és Margo pattanásai nemhogy elmúlnának, hanem egyre sokasodnak?… A megoldás: át kell költözni melegebb ég alá, pontosabban a görög szigetvilág paradicsomi fészkébe: Korfura. A nem is kissé excentrikus Durrell család tagjai – a gondterhelt konyhaművész mama, és gyermekei: a kiterjedt baráti körrel rendelkező és rosszkedvű író, Larry: a fegyvergyűjtő és -szakértő Leslie: a szerelmes hajlandóságú Margo, végül pedig – de nem utoljára! – minden rendű és rangú élőlény szenvedélyes barátja: Gerry – mind megtalálják a hajlamaiknak legjobban megfelelő éghajlatot és elfoglaltságot ezen a gyönyörű szigeten, ahol csodával határos módon mindig sikerül emberi és nem emberi állatseregletüket újabb, egyre érdekesebb példányokkal gyarapítani…

Vélemény: Hiába, na, gyerekkorom óta rajongója vagyok Durrell-nek, és ez a vonzalom azóta mit sem változott. Ja, de… mégis! Azt hiszem a lelkesedésem a könyvei irányába egyre csak mélyült. Bájosan édes és felettébb szórakoztató ez a könyve is, imádom benne a jellemrajzokat, és hogy olyan részletesen és aprólékosan tud mesélni még egy skorpióról is, hogy az ember rögtön meg akarja vizsgálni, megérteni, megismerni ezeket az apró lényeket. Korfu csodálatos, és nagyon irigyelve olvastam az éjszakai fürdőzéseket, a teraszon tartott óriási vacsorákat és kellemes beszélgetéseket. Kell egy nagy adag lazaság és szabadság ahhoz, hogy az ember egyszerűen csak elköltözzön három gyerekkel és egy kutyával Korfura, aztán Korfun belül is lazán vándoroljon egyik villáról a másikra és mindegyik helyen otthonára leljen. Jó lehet így élni, pláne ha az ember körül ott a család … „és egyéb állatfajták”. Kedvenceim egyértelműen a Farkák és Spiro voltak, de az összes szereplő zseniális. Durrell for president! 🙂