Áprilisban már egyre többször örülhettünk igazi tavaszi időnek itt Szekszárd környékén, végre sok időt lehet a szabadban tölteni, a kertünk csodálatos, így igyekeztem minél több virágunkat lefotózni és megörökíteni. A sok eső hatására igazán szépen nyílik nálunk minden, reméljük hogy ilyen kedvező marad az időjárás és gyümölcsökből sem lesz hiányunk idén sem! A hetekben Medinára is ellátogattunk a tesómékhoz, ahol segítettem a vetésben, azt hiszem ez volt életemben az első alkalom. Nagyon kíváncsian várom a végeredményt, a szűz-kéz állítólag szerencsét hoz, ezt a zöldbab majd bebizonyíthatja!

Azt hiszem nem meséltem itt a blogon, hogy milyen bánat ért minket év elején. Páromék kutyusa, Max, az idős tacsika, hosszú betegeskedés után átkelt a szivárvány hídon januárban.. Nagyon szomorúak voltunk, hiányzott nekünk a vidám kis természete, ahogy örült nekünk, és mindig hozta a labdát amikor átmentünk játszani. Egy darabig üresen állt a kutyaház anyósomnál. A tavasz eljöttével sógornőm egyre inkább pedzegette a témát hogy új családtagokra lenne szükség, akik végül áprilisban meg is érkeztek, két kis keverék kutyus, Charlie és Nathaniel személyében! Hihetetlen édes kis kölykökről van szó, barnák, puhák, kutya-baba illatúak, kedvesek és félénkek. Sikerült pont a megérkezésükkor tiszteletünket tenni anyósomnál, volt nagy öröm, és persze rögtön pár képet is lőttem róluk. Nem lehet betelni velük! Érdről érkeztek hozzánk, a Bátaszék felé vezető utat sikeresen végig-hányták a kocsiban, de az utazás után viszonylag gyorsan felfedezték a környezetet és feltalálták magukat. Az anyukájuk tacsi, az apukájuk kilétét homály fedi, és testvérek amúgy. A képeken láthatjátok milyen cukorborsók!

aprilis2016_1

Cirmi továbbra is jár hozzánk rendületlenül, miközben a bejegyzést írom éppen a billentyűzet kellős közepére ugrott fel, és csodák-csodája néha azt is engedi hogy simogassam! Valamelyest javítottunk már a vad és utálatos természetén. Én még sosem találkoztam eddig olyan macskával, aki nem szereti a simogatást, hát… mostanra ez is eljött! Dolgozunk az ügyön! Újdonság még, hogy Cirmi pocakja hatalmasra dagadt, így hamarosan újabb szeretet-csomagok érkezésére számítunk. Többféle “szülő-szobát” gyártottunk már Cirmónak, különböző dobozokból, és fogadásokat kötünk rá hogy vajon hány kiscicája lesz! Nagyon régen voltak utoljára kölyök állataim, úgy tűnik ebben az évben bepótolhatjuk a lemaradást…

Bonoról is írnék picit, nem maradhat ki a sorból! Sajnos ismét állatorvosnál kellett járnunk. 8 évig csak a kötelező oltások alkalmával látta őt orvos, most az utóbbi évben meg szinte havonta kell menjünk valami miatt. Volt már itt bélgyulladás, toklász, fülgyulladás, a legújabb pedig hogy Őcsényben megharapta egy kutya. A szokásos kinti séta alkalmával elkóborolt tőlünk picit, körbejárta a repteret, és már úgy jött vissza hogy két baromi nagy seb éktelenkedett a hátán és a combján. Sosem támadták még meg korábban, és nagyon megijedtünk, azonnal dokihoz rohantunk vele. Lekezelték a sebeit, kapott tetanuszt, fájdalomcsillapítót, és pár napig szegénykém erős fájdalmakkal vegetált. Nem tudjuk hogy milyen kutya támadhatott, csak hogy valami jó nagytestű lehetett. Azóta szigor van a köbön, nem mozdulhat el a közelünkből, rövid pórázon van tartva, átvitt értelemben. Szerencsére szépen és gyorsan gyógyult a háta, mostanra már teljesen jól van. Hát ennyit az állatseregletről, ha jól megnézem eddig szinte csak róluk írtam! 😀

Karival is el-büszkélkednék, mert sikeres rádióamatőr vizsgát tett Budapesten! Nagyon örültünk neki, még papírozás van hátra, aztán hamarosan megkapja a saját hívójelét, és kitárul előtte kicsit jobban az amatőr rádiózás. Büszke vagyok rá, mert ügyesen felkészült a vizsgákra egyedül! Beleolvasgattam én is a tananyagba, hát nekem eléggé kínai ez az egész, nem is tudom hogy tudott egyes részeket megjegyezni.

Velem egyébként nincsen semmi különös és eget rengető. Nyomatom a munkát, ami néha eléggé fárasztó is tud lenni, és ha belegondolok hogy már hat éve vagyok a cégnél, akkor elgondolkodom hogy hogy szaladhatott el ilyen gyorsan az idő?! Jól érzem most magam a családdal, a barátokkal, a jelenlegi életemben. Az orvosi eredményeim még váratnak magukra, májusban kontrollokra számíthatok, és meglátjuk hogy eredményes-e a kezelésem. Nagyjából ennyi a mostani helyzetjelentésem. Legyen nektek is szép tavaszotok!