Hétvégén tettünk egy rövid kirándulást Karival “csak úgy” alapon. Már nagyon rég csináltunk ilyet, de most mindketten szabadok voltunk a hétvégén, nem volt különösebb program, ezért a közeli Pécsre ugrottunk át ládázgatni picit, az eddig kihagyott helyeken. Mivel Karinak most már éves autópálya matricája is van, kihasználtuk ezt és az M6-on mentünk le Pécsig. Nagyon élveztem, erre még sosem utaztam az M6-on és végre láthattam a “híres” alagutakat is élőben. Tök jó volt áthaladni bennük, arról nem is beszélve hogy mennyivel gyorsabban értük el így a célunkat, nem kellett a nagy forgalomban 90-el döcögni. Pécs-Kelet-nél jöttünk le a pályáról, mert először is útba ejtettük Üszögpusztát, ami régóta piszkálta már a fantáziámat. Itt egy “lovas kaland” nevű ládát kerestünk meg egy aprócska kastély parkjában. Nagyon tetszett nekem a hely, cuki a kis kastély és szép volt a környezete is nagyon, a zöld és sárga minden színében pompáztak a lombok. Egészen közel tudtunk menni a rejtekhez kocsival, így pillanatok alatt végeztünk is itt. Lovakat sajnos sehol sem láttunk, csak egy hatalmas bronz szobor formájában, de ez is szép volt!

pecs_uszogpuszta

Ezután beautóztunk a városba, és a Zsolnay negyed rejtélye ládával folytattuk a keresést. Valamiért én még sosem voltam a negyedben, és meg kell mondani hogy a bejutás is eléggé körülményes. Mi is az út másik oldalán parkoltunk, aztán jó nagy sétát tettünk visszafelé, majd keresztül a forgalmas 6-oson és be a Művészeti Kar bejáróján, fel a lépcsőkön, át az átjárón és le a lépcsőkön. Bent végre megleltük a kis dobozt, ami nem volt nagy szám, ráadásul totál elázott, viszont a Zsolnay negyed nekem nagyon tetszett a sok sárga és színes épülettel, a sétálóutca-szerű kis tekervényes utakkal, a művészi díszítésekkel. Jó pár szép fotót készítettem itt. Visszafele újra megmásztuk az átjárót meg ki-be-fel-le kanyarogtunk hogy visszajuthassunk az autóhoz. Ezt valahogy jobban is kitalálhatták volna! Minden esetre maga a negyed – már amennyit most belőle láttam – tényleg kirándulásra érdemes, egyszer hosszabban is elsétálgatnék itt. Mivel az ebédidő már közelgett, így beugrottunk a szokásos Flekkenbe némi finomságra, majd folytattuk az utat a Széchenyi térre és a belvárosba. Ezt a kört ritkán hagyjuk ki, mert nagyon szeretem, olyan hangulatos a tér és a dzsámi, ami előtt egy fiú éppen hatalmas szappanbuborékokat fújt egész délután a gyerekeknek. Sokan sétáltak a szép időben, és nekünk is sikerült egy egészen nagy kört menni, hogy megtaláljuk a TB hotel nevű ládát, a Csalogány Presszóban. Én azt hittem hogy a belvároshoz kicsit közelebb lesz, de végül viszonylag sokat kellett érte menni, a pultostól aztán elkértük a dobozkát és a TB-ket, Coinokat is beregisztráltuk megtaláltnak. El nem hoztunk most semmit. Szép volt nagyon az őszi Barbakán, a székesegyház, a terek és utcák. Ismerős volt minden, mégis idegen már, hiszen jó ideje elköltöztünk. A Virág cukiba is betértünk egy szelet sütire, majd a város szívéből kifelé vettük az irányt, a vasútállomáshoz, ahol egy korábban sajnos eltűnt ládát sikerült megtalálni. Szerencsére pótolták és most gyorsan meglett! Ezután felautóztunk majdnem Kari sulijáig, Baba Idris mauzólemuát néztük meg, és jól elbénáztuk, mert a mauzóleum kertje zárva volt, úgy gondoltuk hogy nem tudjuk megtalálni a cache-t. Később derült csak ki számunkra hogy kívülről is elérhető lett volna, de majd egy legközelebbi alkalommal visszatérünk rá! Egyedül az  zavar az őszben, hogy most már tényleg egyre korábban sötétedik, így az utolsó állomásunknál (Tudásközpont), már világítani kellett a kereséshez. Érdekes, a pécsiek úgy tűnik nagyon szeretik ezt a helyet mert több ládát is rejtettek az épület különböző sarkaiba. Ez az egy még nem volt meg nekünk, de most gyorsan bezsebeltük. Hazafele ismét a pályán jöttünk és gyorsan megtettük az utat. Jól esett a kiadós séta a friss levegőn, és kicsit kikapcsolódni, na meg rég láttam már Pécset, hiányzott. Időnként be fogjuk iktatni a programba, maradtak még kereshető ládák bőven!