Mozgalmasra sikerült a szeptemberünk, nagyon szeretem valamiért az ősz kezdetét, mindig olyan megújulással teli, felfrissítő. Nekem mintha ekkor kezdődne az év, nem is januárban. Sokkal jobban érzem magam ebben a kicsit hűvösebb időben, az energiám is több, és valahogyan nem bánom a réteges öltözködést meg a benti kuckózást sem, mert azért bőven vannak még szép napsütéses időszakok, amit lehet a szabadban élvezni.

szeptember2015

Szeptemberben Kari újra elkezdte az egyetemet, szerencsére az első benyomások nagyon jók. Olyan büszke vagyok rá, hogy belevágott ebbe ismét! Péntekenként és szombatonkén kell Pécsre járnia, most még nagyon lelkes, aztán majd meglátjuk a továbbiakat, de bízzunk benne hogy mérnök-informatikus lesz belőle! 🙂

Egy új kis vendégünk, vagy lehet mondani hogy családtagunk is lett időközben. Egyik nap csak úgy a semmiből besétált az ebédlőnkbe egy fekete, picike cica, olyan 2-3 hónapos körüli, és abszolút úgy viselkedett mintha örökké nálunk lakott volna. Rutinosan ment a konyhába, kérte a kaját, aztán a nappaliban befészkelte magát és hatalmasakat aludt, délután pedig játszott. Még Bono sem tudta kizökkenteni vagy elijeszteni, egyfolytában dörgölődzött a kutyához és kíváncsian nézegette. Bandikának nevezte el anyu, aztán persze mikor körbejártuk a szomszédokat, kiderült hogy Bandika szemben lakik velünk, új cica a háznál. Mióta ennyire jó benyomásokat szerzett nálunk, azóta naponta be-be néz 1-2 órára vagy néha többre is. Szerencsére a szomszédaink nem haragszanak érte, ezért úgymond most van egy “közös” cicánk, aki nagyon jól van tartva. Én abszolút kutyás embernek vallom magam egyébként, de ez a kis fekete gombolyag még az én szívemet is elrabolta, olyan aranyos a kis mancsaival, meg ahogy játszik és hatalmasakat tud aludni. Mindenkinek azonnal a kedvence lett a családban!

Sokat jártunk Őcsényben is ismét, most hőlégballon találkozó lesz, amire szintén mi szereltük be a wifit. Nagyon szép a táj a hangárnál, néha magammal viszem a gépet is és lelkesen kattingatok, Bonoval pedig hatalmasakat labdázunk a nagy füves téren. Most már annyira otthon érzi magát hogy sokszor tök egyedül kisétál egészen a pálya széléig, alig akar hazajönni, követi a szagokat. Úgy volt hogy a hétvégén mi is megnézzük a ballonokat, de sajnos Kari beteg lett, ezért itthon kellett maradnunk. Talán a héten még lesz alkalmam óriás-lufikat látni az égen, mert egészen október 9-ig tart a találkozó!

Szeptemberben végignyomtuk a fiúkkal a Szekszárdi Szüreti Napokat is, amiről már meséltem nektek. Jó volt ismét vásározni és emberek között lenni, mert mostanában kicsit befordulós voltam, éreztem is magamon. Ez a három nap visszazökkentett picit a társasági életbe!

Mamikámnak a névnapját ünnepeltük a hónapban, és októberre lefoglaltam már egy szállást, pár napra elmegyünk kirándulni a szüleimmel közösen, de ezúttal a mamit is visszük! Nagyon kíváncsian várom és izgatott vagyok miatta, szerintem annyira jó élmény lesz, amiből sokáig tudok majd merítkezni! Ilyen felállásban még nem voltunk őszölni, és az úticélunk is különleges lesz!

Hogy az újdonságok mellett maradjak, Kati (tesóm barátnője) ebben a hónapban munkahelyet váltott. Már nagyon régóta érlelődött ez a dolog, de most jött egy lehetőség Medinán, a tésztagyárban, és ő kapva-kapott az alkalmon. Már az első pár nap után sokkal kipihentebb, nyugodtabb lett. Itt csak egy műszakban dolgoznak, és bár be kell járnia busszal, mégis fényévekkel könnyebb ez a munka fizikailag és lelkileg is neki. Nagyon örültünk hogy ilyen szuper munkája adódott, és a kapcsolatunk is különösen jó mostanában, sokat beszélgetünk és eléggé egy húron pendülünk mi csajok.

Eddig tehát a szeptember nagyon kedvemre való volt, sok napsütéssel, szép napokkal, örömökkel és a pihenés mellett azért aktív programokkal is. Remélem, az október is legalább ilyen jól fog folytatódni!