Az otthoni polcon leltem meg újra Petrovácz István könyvét, nyáron ugyanis a városi könyvtár egy hónapra bezár, és nem volt már olvasnivalóm, a “hazaiból” kellett csemegézzek. Nagyon érdekelne hogy hogyan került hozzánk a könyv, a belsejébe valaki tollal a következőket írta:

Szeretettel születésnapodra barátnődtől! 1980.04.01. “Olvasás közben kitárul a világ” (Gorkij)
.

Először anyukámra gondoltam, de sajnos senkinek sincs a családban születésnapja áprilisban, így a rejtély nem oldódott meg, de az biztos hogy nagy öröm ilyen régi kincseket kézbe venni. A könyv egyébként annak idején 22 Ft-ba került, hihetetlen, nem?!

11939315_123288774684148_1398823976_n

Leírás: Szuperiskola, szupercsoport, szuperszülők és a sok szuper között könnyen piruló, esetlenül mozgó, langaléta hetedikes-nyolcadikos kamaszok próbálnak emberül viselkedni, helytállni, közösséget alakítani, a nagyhangú, „felvágós” vagy éppen oda nem figyelő felnőttekkel szemben a világos, egyszerű, nyilvánvaló jót képviselni. Összesen heten vannak, hat leány és egy fiú. A kitűnő emberismerettel megírt mulatságos regényből megtudjuk, hogyan veszi át Julis kisöccse nevelését az elfoglalt szülőktől, és hogyan teremtenek ők nyolcan – most már a kisöccsel együtt – jó közösséget, s hogyan „nevelik meg” a felnőtteket.

Vélemény: Másodszor vagy talán már harmadszor veszem kézbe ezt a könyvet, ami annyira édes hogy minden olvasásnál újra és újra magával ragad. Hét fiatalról – hat lányról és egy fiúról, akit viccesen csak Lujzának szólítanak – szól a történet, akik egy iskolába és egy rajba tartoznak, majd a nyári szünidőben unalomból összeverődnek Juliéknál, és örökre szóló barátságot kötnek. A tinik medencét állítanak a kertben, bunkert emelnek, szalonnát sütnek, közösen főznek, művelik a kertet, játszanak, és nevelgetik Juli cserfes kisöccsét Lacikát, az általuk kitalált Napraforgó örs zászlaja alatt. Aztán hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntenek hogy egy privát táborozást szerveznek maguknak Balatonfenyvesen. A környezet idilli, a felnőttek és öregek rettentő cukik és megértőek, mindenki dugi kajákkal tömi a táborozó csapatot, a gyerekek pedig esetlenek és vidámak, ahogy az el is várható egy csoport tizenévestől. A táborozásnak, a nagy horgászatoknak, a vízi számháborúnak és gombaszedésnek persze hamar híre megy az iskolában, és a következő ősszel már az osztály másik fele sem akar kimaradni a jóból, versenyre kelnek a Napraforgó örssel, nem is akárhogyan! A könyvből kiderül hogy végül megmarad-e a hét fiatal közötti barátság, jólnevelt kisfiú marad-e Lacika, hogyan boldogul az örs a leckékkel, a sportkörökkel, a rajgyűlésekkel, és a rájuk zúduló feladatokkal, és hogy lesz-e új táborozás a következő nyáron, vagy Balatonfenyves emlékét nem homályosítja már el soha semmi?! A fitalok közben a szüleiket is “megnevelik” és igazán édes és bájos történetet olvashatunk, ami szinte letehetetlen. Számomra legalább is az volt, továbbra is nagyon szeretem ezeket a régi, ifjúsági pöttyös és csíkos könyveket!