A második könyvem volt Elizabeth Adlertől a Vidéki menedék. Nem bántam meg hogy találomra lekaptam a könyvtárban a polcról, egészen jó kis olvasmány volt! A héten regisztráltam a moly.hu -ra, így már ott is nyomon tudom követni az olvasmányaimat, meg azt is hogy a barátaim miket olvasnak. Nagyon tetszik, még csak most ismerkedek a rendszerrel, de már kezdem megszeretni. Na de kanyarodjunk vissza és nézzük is a Vidéki menedéket!

11143032_635982813199149_816347902_n

Leírás:
A tizenöt éves Issy és egyedülálló édesanyja, Caroline Evans próbálnak rátalálni saját és közös útjukra. Amikor úgy dönt, hogy hátrahagyja szingapúri életüket (és jómódú férjét, Jamest, aki jó néhány éve szeretőt tart), Caroline teljesen más világba csöppen. Egy angol vidéki kisvárosba költözik Issyvel, ahol szerény sikereket ér el catering cégével. Issy imádja apját, és magában anyját vádolja a történtekért. Amikor Caroline álma, egy régi csűr felújítása és étteremmé alakítása végre valóra válik, és a dolgok kezdenének jó irányba fordulni, James különös eltűnése és egy pénzügyi botrány forgatja fel immár békésnek hitt életüket. Az áhított nyugalom érdekében Caroline-nak és Issynek egy gyilkossági ügyet is meg kell oldania.

Vélemény:
Ez volt a második könyv amit Elizabeth Adlertől olvastam, és nem mondanám hogy rossz volt, de elég vegyesek az érzéseim vele kapcsolatban. Az indítás nagyon tetszett, amin magam is meglepődtem, mert általában elég döcögősen szoktak a sztorik belendülni, nekem mindig csak egy bizonyos idő után sikerül teljesen belefeledkezni a történetbe. Itt valahogy nagyon gyorsan ráéreztem a vidéki hangulatra, az anya-lánya kapcsolatra ami Issy és Caroline között fennáll (mégha éppen nehézségekkel teli is). Tetszett a vidéki angol kisváros leírása, ahogy a két lány megérkezik az esős és szürke napon, majd beilleszkedik az új környezetbe, ahogy a helyiek felkarolják őket és fokozatosan megismerkednek a környékkel és a lakossággal. Természetesen romantikus szálak is vegyülnek a történetbe, ez is kedves és érdekes volt szerintem, az elejétől sejteni lehetett hogy ki lesz a “befutó” férfi, de a végkifejletre elég sokat kell várni. A könyv felénél aztán előkerül az ex-férj az összes pénzügyi problémájával és hányattatott életével, és ezen a ponton már annyira nem tetszett a sztori. Caroline-ék visszatérnek egy időre Szingapúrba, gyilkosság, mocskos pénzügyek, zabi gyerekek bukkannak fel teljesen váratlanul. Nekem ezek a sztorik valahol már kicsit a too much kategóriát súrolták, és egy-két ponton iszonyú irreális volt a dolog. Egyrészt nem tűnt életszerűnek, másrészt szívesebben olvastam volna tovább a romantikus vonalat, vagy a vidéki kis csűr átalakítását és az anya-lánya páros egymásra találását, útkeresését. Szerencsére a könyv vége ismét visszakanyarodott ehhez a vonalhoz, aminek nagyon örültem. Issy is fokozatosan komolyabbá vált, kilépett a dacos és picsogós kislány szerepéből, és a történet végére minden szépen a helyére került, úgy ahogy vártam. Jó kikapcsolódás a könyv, és ezek után szívesen olvasnék Adlertől még mást is, mert nem volt rossz ez az írása sem, néha nagyon jó hangulatokat tudott átadni. Nyugis délutáni olvasgatásnak tökéletesen megfelelt!