Hihetetlen sebességgel ment el mellettünk a március. Én legalábbis most így érzem, még félig olyan téli kábulatban vagyok. Nálunk sajnos erre az idő is rátesz egy jó nagy lapáttal: az éjszakák még igencsak hűvösek, folyton fúj a szél, de nem kicsit hanem baromira, és sokszor esik az eső is, záporok és zivatarok jönnek majd mennek, szóval nem igazán tudtam ráhangolódni erre az “itt a tavasz” feelingre. Pedig szeretném és nagyon próbálkozok, de kicsivel több napsütést és pár fokkal melegebbet azért simán el tudnék viselni!

Igazából nem sok minden történt ebben a hónapban, mégis úgy érzem hogy nagyon gyorsan eltelt. Többnyire otthon voltunk a szabadnapokon, nem terveztünk egyelőre nagyobb kirándulást, de még kicsiket sem, jó volt picit megpihenni. Szerencsére a képek közé már tudtam sok színeset válogatni nektek, ugyanis a kertben számtalan virág nyílik, szebbnél-szebbek. A bent telelőket is kiköltöztettük, feldíszítettük a tojásfát, matricákat raktunk az ablakra, takarítottunk is. Szóval várjuk a közelgő ünnepet!

Sokszor jártunk Karival a reptéren. Biztos emlékeztek hogy tavaly került megrendezésre az 59. Magyar Vitorlázórepülő Nemzeti Bajnokság és Vitorlázórepülő Elő- Európa Bajnokság amin mi is aktívan tevékenykedtünk. Nos, idén is verseny lesz, most már EB, és az informatikai részlegért ismét Kari felel, úgyhogy egy részét az infrastruktúrának átépítjük, felújítjuk. Kari tanfolyamra is jár, most ismét belendültek a dolgok, eddig az elméleti képzésekkel haladtak előre, de elvileg jövő héttől már repülni is fognak. Úgy tűnik mégiscsak lesz ebből a dologból valami, nagyon örülünk neki! A reptéren pedig végre én is vezettem a Golfocskát. Nagyon jó volt, és elég fura. Régen ültem a volán mögött, már hiányzott! Sűrűbben kellene gyakorolni!

A fotók között láthattok még pár képet unokatesómék kutyusairól is, náluk töltöttünk Bátaszéken egy fél napot családilag, sok beszélgetéssel, finom ebéddel, kutyázással. Jó volt egy kicsit együtt lenni, olyan ritkán van erre alkalom! Szuper hogy itt a tavasz, kicsit visszahozta az életkedvemet, jó érzés kimozdulni, a kutyával nagyokat sétálni, friss levegőn lenni. Anyával már epret is ültettünk, amit éjszaka szépen belocsolt az eső. Bízunk benne hogy nyárra lesz belőle valami!

Remélem tetszenek nektek a képek, igyekszem majd nagyobb rendszerességgel írni és a fényképezőt is sűrűbben magamnál tartani, persze ennek feltétele hogy kicsit jobban beinduljon az élet és legyen is miről mesélnem hozzá! 🙂

2015marc