A kezdeti nagy, lelkes blogolás után megint kicsit megakadtam a dologban. Se kedv, se erő nem volt. Igazából nagyon sok rossz dolog történt velünk megint, el se hittem hogy így összejöhetnek a dolgok. Decemberben a kutyusom elvesztése után végigsöpört rajtunk egy megfázásos hullám. Majdnem mindenki köhögött meg fújta az orrát a családban napokig. Ebből viszonylag hamar (2-3 nap alatt) kikeveredtünk, dolgozni is mentem közben én is, nem annyira volt vészes, de azért persze kellemetlen.

December óta húzodott viszont egy nőgyógyászati problémám, ami nagyon megkeserítette a napjaimat. Konkrétan egész januárban nőgyógyászhoz jártam, kismillió vizsgálaton átestem, majd gyógyszerek, de pontosan nem lehetett tudni hogy mi bajom van, egészen február elejéig. Nagyon sok stressz és idegeskedés volt a napjaimban, lehet hogy ez is közrejátszott és a hormonjaim szórakoztak velem. Hála Istennek semmi komoly problémát nem találtak, és februárra visszaállt a normál rend az életemben.

Bono is nagyon beteg volt február elején. Egyik éjjel elkezdett hányni, és egy hétig hordtam folyamatosan a klinikára. Kiderült hogy ő is elkapta a bélgyulladást. Minden lejátszódott bennem, ami decemberben a Snoopyval, minden félelem, aggódás, nem aludtam hetekig, ápoltam, izgultam, orvoshoz járkáltunk. Rengeteg szurit kapott, volt röntgen, vérkép, infúzió, ultrahang, és hogy biztosra menjünk egyik hétfőn endoszkóppal is megnézték a gyomrát, amit altatásban lehet csinálni. Borzalmas élmény volt, mert még sosem altatták és iszonyúan izgultam érte. Az endoszkóp sem talált semmi elzáródást, így folytattuk tovább a gyógyszeres, injekciós kezelését. Szerencsére innen pozitív fordulatot vettek az események és napról napra javult a kis állapota, egyre vidámabb lett és már tudott enni. Szigorú diétán van, nagyon sok törődés kap most, de legalább használ, úgyhogy nagyon boldog vagyok!

februar

Alig szedte össze magát a kiskutya, kezdődött nálunk a következő csapás: bezsebeltük magunknak az influenzát! Tolna megye amúgy is a legfertőzöttebb megye volt az országban, hát mi is részesültünk belőle. Én indítottam a sort, és bár el akartam menni dolgozni, a vége az lett hogy 38,5 °C-os lázzal feküdtem otthon. Követett engem a sorban apa, anya, Kati, mamának enyhébb lefolyású volt, de kicsit ő is elkapta. Egyedül Kari meg Géza voltak talpon. Borzalmas volt, napokig feküdtünk, járt körbe a lázmérő, alig tudtunk enni, folyton hányingerünk volt és köhögtünk mint állat. Felváltva próbáltunk fel-fel kelni és azért az alapvető dolgokat ellátni: főzni, kicsit takarítani, rendben tartani a lakást, a kutyát, stb. Én egy hétig betegszabin voltam, és a többieknek is hetekbe telt mire talpra tudtak állni normálisan, most már úgy tűnik megmaradunk!

Február nálunk a “névnapos-hónap”. Majdnem mindenkinek névnapja vagy szülinapja van ezen időszakban, de a legtöbb ünnep most érdeklődés hiányában elmaradt. Csináltunk egy feketeerdő tortát, ami kb. egy hétig ott figyelt a hűtőben, senki sem tudott belőle enni, annyira odavoltunk. Végül szépen lassan bepótoltuk azért az ajándékokat, a sütiket, ahogy fokozatosan egyre jobban lett a család, de ennyire ergya hónapunk nem tudom mikor volt utoljára. Üdítő szinfolt viszont hogy a kertben lassan nyílnak a virágok, van már 1-2 krókusz, amarilliszek, hóvirágok, előkerültek a fekete rigók, szóval van remény hogy lesz itt még tavasz, és jönnek jobb és szebb napok ránk. Annyira vágyom rá hogy így legyen! Egyelőre az autó projekttel sem nagyon haladtunk, csak nézelődtünk a neten, és van már néhány kiszemelt. A héten már pislákol némi fény az alagút végén, lehet drukkolni hogy megtaláljuk a megfelelőt!