Régen volt már olvasós/könyves poszt itt a blogon, ezért most egy ilyen következik. És persze azért is, mert a múlt héten végre újra beiratkoztam a megyei könyvtárba, és lehet mondani hogy megint “rendszeresen” olvasok, úgyhogy van könyv-élmény amit meg tudok veletek osztani.

10808430_869407903111783_361331573_n

Leírás:

Gemma Jericho elvált, agyonhajszolt New York-i orvosnő, akinek életét az egyre nehezebben kezelhető kamasz lánya és állandóan aggódó édesanyja tölti ki. Egy titokzatos toszkánai örökségről szóló levél azonban felvillantja előtte a változás lehetőségét: búcsút mond hát az unalmas hétköznapoknak, s családjával Olaszországba utazik. Gemma azt reméli, hogy a kiruccanás alatt kibékülhet lányával, és a változás új értelmet adhat édesanyja életének is. Ám a toszkánai valóság sokkal bonyolultabbnak bizonyul, mint amilyenre Gemma számított. A helybeliek ugyanis azt hiszik, hogy az örökséget képező romos villa jogos tulajdonosa Ben Raphael, a gazdag és sármos amerikai vállalkozó. Az ízléskülönbség, a pletykaéhség és az egyre durvuló viták miatt Gemma élete leggyötrőbb, ugyanakkor leggyönyörűségesebb szerelmi viszonyába keveredik a csodabogár amerikaival. A toszkánai nyár örökre megváltoztatja életszemléletét – és az életét is. Elizabeth Adler számos pazar helyszínen játszódó romantikus regény világhírű szerzője, aki finom humorral átszőtt fordulatos történetben varázsolja elénk a lenyűgöző toszkánai tájat és lakóit.

Vélemény:

Egyszerűen imádtam ezt a könyvet! Pont valami ilyesmi kellett hogy visszarázódjak kicsit a könyvek és az olvasás világába. Alapvetően is szeretem a romantikus regényeket, novellákat, de ez az összes eddigi közül a kedvencem lett. Nagyon közvetlen az írónő stílusa, egyből úgy éreztem hogy az egész család életét ismerem, akikről olvasok. Kellően gyorsan belendülnek az esmények, pár bevezető oldal után már Toszkánában is találhatja magát az olvasó. A romantikus szál szerintem nem túl csöpögős, érdekes és jól felépített a dolog ahogy Gemma és Ben megismerkedik és szerelmbe esik. A legjobban az egész könyvben mégis az tetszett ahogy a toszkánai tájat ábrázolja Elizabeth Adler. Az ember szinte tényleg ott érzi magát azokon a csodálatos tájakon, a forró nyárban (még így is, hogy én gyakrolatilag a tél közepén olvastam ezt a klassz kis nyári regényt). Van valami utánozhatatlan hangulata a könyvnek amitől az embernek egyből jobb kedve lesz és derűsebben látja a világot. Aranyosak a mellékszereplők is, jól követhetők a történések, és van egy-két klassz csavar a cselekményben. Talán egyedül a könyv legvége, ami annyira nem tetszett, bár happy end-el zárul, de olyan hirtelen oldódnak meg a problémák hogy én azt nem találtam életszerűnek, és nem is nagyon tudtam vele azonosulni. Összeségében nagyon pozitív élmény a könyv, és bár nem túl bonyolúlt maga a történet, szívesen olvasnám újra a kellemes hangulatok és a részletes toszkán leírások miatt. Ne hagyjátok ki ha elétek körül!