Idén is jött, látott, győzött a Karácsony. Hihetetlen sebességgel robogott be, és máris vége! El sem hiszem egyelőre. Olyan szerencsések voltunk Karival, hogy a két ünnep között kb. két hét szabadságon lehettünk mindketten. Annyira ránk fért, és olyan jó volt feltöltődni kicsit. Nem kellett a munkára gondolni, nem kellett rohanni. Nagyon jó a léleknek néha megállni, lassítani, és hogy mindezt a szeretteink körében tehettük, csak hab volt a tortán!

Idén nem készültem sok karácsonyi fotóval, pedig szép dekorok és csodás pillanatok voltak, de valahogy jó érzés volt hogy nem cipletem minden lépésnél magammal a gépet. Kellett nekem is kicsit a feltöltekezés, ilyen téren is. 23-án még dolgoztam nappal, így az összes teendő, a dekorálás, az ajándékok csomagolása, a főzés-sütés gyakorlatilag dec 24.-ére tolódott, már-már szokásos módon. Ha kisebb kapkodásokkal is, de végül elkészült minden és este elégedetten dőlhettünk hátra a fa alatt. A lányokkal kitettünk magunkért a konyhában, a két hét alatt megszámlálhatatlan finomság készült, sósak, édesek, töltelékes sütik és szárazabbak is. A lebüszkébb azt hiszem a karácsonyi tortára vagyok, amit én követtem el egyedül és nem csak szép lett, de finom is! A receptet majd megoszotom veletek, hátha valakinek épp erre fáj a foga! A fát idén Kari faragta be és én díszítettem egyedül. Azt hiszem elég jól sikerült, idén az arany-barna-óarany-zöld színvilágra mentem rá, és végül minden dísz szépen a helyére került. Az ajándékozás is nagyon jól sikerült, annak ellenére hogy én most eléggé ötlettelen és sablonos voltam, csak randomra dobáltam a legtöbb cuccot a kosarunkba, mégis sokan kellemesen csalódtak a csomagok bontogatásánál a családból. Örültem neki! Nyilván mindegyikünkben ott motoszkált a rossz és leküzdhetetlen érzés, hogy éppen Karácsony előtt vesztettük el a kiskutyánkat, de próbáltunk azért az ünnepre hangolódni lélekben. A sok fény, az ízek, illatok, emlékek és a család közelsége sokat segített. A két ünnep közt még egy jó kis kiadós havazást is kaptunk. Nagyon szép volt a látvány és jó érzés volt kimenni a hóba játszani picit!

christmas2014vege

Szóval nyugisan telt el ez a szép ünnep nekünk, szerintem két hétig csak és kizárólag melegítőben léteztünk, fetrengtünk az ágyon, ettünk-ittunk orrvérzésig, aludtunk, játszottunk a gépen, beszélgettünk, TV-t néztünk (a Jézuska hozott nekünk szép, új, fehér és nagy Toshiba lapos TV-t!!!!). Néha megszakítottuk a lustálkodást egy nagy kutyasétáltatással, de ennél aktívabb programba nem is merültünk bele. 25-én a mamáéknál ünnepeltünk, 26-án  Kariéknál voltunk Bátaszéken és az unokatesóméknál. Aztán Szilveszter előtt úgy hozta a sors hogy sok-sok rég nem látott baráttal tudtunk találkozni és órák hosszat beszélgettünk egy fincsi forraltbor és sok süti mellett. Azt hiszem ez volt a kedvencem az egész ünnepből! Végre jutott idő egymásra, és olyanokkal is trécselhettünk akikkel amúgy a hétköznapokban nehéz összejönni, mert vagy folytonos a rohanás vagy külföldön vannak, vagy elsodor minket az élet. Jó lenne ezeket a dolgokat rendszeresebbé tenni és többször találkozni (Levivel, Krisztiékkel, Bogussal, Timivel, és még akik kimaradtak a mostani alkalmaból, természetesen velük is!)

Szilveszterkor szintén otthon ültünk családilag a babérjainkon. A kutya rettegett a félelemtől minden egyes tűzijátéknál és robbanásnál, egyedül az íróasztal alá húzódva, remegve és lihegve bírt létezni a lábaimnál, így az idő nagy részében őt kellett pesztráljam. Nem bánom hogy nem mentünk sehova, nem szeretem túlzottan ezt az ünnepet. Minden buli olyan kényszeres ilyenkor, és kinőttem már az iszunk-hányunk-belefekszünk korszakomból is. Jó volt így itthon, meghitten, összebújva Karival. Remélem minden kedves olvasómnak, és aki még erre téved néha, szép ünnepe volt és csodálatos új éve lesz!

BOLDOG KARÁCSONYT ÉS ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK!!!

DSCF7956