Nagyon nehéz szívvel írom ezeket a sorokat, és bár ne kéne írnom. Sokat gondolkodtam hogy hogyan és mi kerüljön ide. A bejegyzés apropója hogy 2014. december 16.-án éjjel 11 órakor az én édes kiskutyám Snoopy a mennyekbe költözött. Nagyon nagy a szomorúságunk, még most sem tudom igazán elfogadni a dolgot, pedig már hetek teltek el azóta.. a hiánya mégis borzasztóan fáj, és folyamatosan sírok, amíg ezeket a sorokat írom.

10838741_373293076172691_2089705808_n

Egy ideje már beteg volt a kiskutyám, izületi problémái voltak, ami 2014-ben kezdődött, és többször jártunk az orvosnál is emiatt. Kapott szurikat, és gyógyszert adtunk neki, amit az utóbbi időben már folyamatosan szedett. Egy darabig úgy tűnt hogy javulás áll be, már egész szépen mozgott, majd decemberben megint zuhanórepülésben romlott az állapota. Nehezen jött fel a lépcsőkön és sokadt aludt, de a kedélye azért még jó volt és evett is szépen. Aztán az egyik éjszakás műszakomból arra jöttem haza hogy nagyon rosszul van, és éjszaka elkezdett hányni. Innentől kb. 1 nap alatt lezajlott minden borzalom amit el lehet képzelni. Ügyeletes orvost kellett hozzá hívnom mert a fiúk dolgoztak, kocsi sem volt itthon, és délelőtt egyre csak romlott és romlott a helyzet. Kapott szurikat, újabb gyógyszert, és a diagnózis szerint egy bélgyulladást kapott el, ami a hűvös téli időben vírusként támadhatja meg a kutyákat. Estére még vissza kellett vinni a klinikára infúzióra és újabb szurikra, de akkor már folyamatosan vért hányt, és borzasztó volt látni hogy szenved, görcei vannak, és nem tudunk többet segíteni. Nekem vissza kellett mennem éjszakába dolgozni, de anya végig vele volt este is. Őrizte, simogatta, az utolsó percekig. Én még beszéltem hozzá telefonon is, és munka előtt elköszöntem, mert nem lehettem biztos benne hogy látni fogom még másnap. Már nem láthattam. Éjjel örökre elment….

Annyi mindent tudnék róla írni, de csak kavarognak a fejemben a gondolatok, és képtelen vagyok szűrni őket. A halála után 2-3 napig borzasztó volt még egyszerűen a létezés is. nem tuidtunk enni, nem tudtunk aludni, minden apró dologról egyből eszembe jutott és belémhasított a fájdalom. Aki ismer, az tudhatja hogy nálunk a kutyák is igazi családtagok, és nagyon szeretjük őket.  Hatalmas űrt hagyott maga után a szívünkben, a lelkünkben. Borzalmas érzés hogy már nem vár a kapuban reggel amikor hazajövök a munkából, hogy nem kopognak a kis körmei a lépcsőn, nem hozza a labdáját, és nincs aki folyton kunyeráljon az ebédlőasztalnál. 10.5 évig volt a kutyám, és igazi karakán kis egyéniség volt. Tudta hogy sok mindent megengedünk neki és ezt maximálisan ki is használta – rágott már szét tollpárnát, fonott kosarat, hozott fel a karácsonyfa alá fagyott döglött egeret, lelopta a mézeskalácsot az asztalról, és még hosszan sorolhatnám a “csínytevéseket”, ami persze csak a mi szemünkben számít rosszaságnak, valójában teljesen természetes és ösztönös dolgok ezek. Ő volt a legvidámabb kutya ugyanakkor, amit csak el lehet képzelni. Felsorolni sem tudom hogy mennyi hülyeségben benne volt, Karinak a legjobb játszópajtása lett a 6 év során, mióta megismerte. Mindig kapható volt egy kis rosszalkodásra, amin aztán az egész család sírva röhögött, és a mai napig emlegetjük. Rohangáltak körbe-körbe a lakásban, Kari bújócskázott vele, a hóna alá kapta és úgy szaladt a 20 kg-os kutyával. Hihetetlen figurák voltak ketten együtt, sok mókás percet szerezve mindenkinek.

Sosem felejtem el hogy milyen volt kicsinek, puha és pöttyös, együtt is aludtam vele, és hogy mennyire szeretett nyáron a kerti slag vize alatt ugrálni, hogy milyen tömött, fehér hosszú bundája volt, és nagy korában a hátán a pöttyök csak akkor látszódtak ha lenyírtuk tavaszra. Mennyire szeretett labdázni, mindene volt a labda és a finom falatok! Már 11 órakor befeküdt a konyhába és várta az ebédet, este peidg anyuval közösen “nézték” a Szulejmánt a Tv-ben. Megvolt az ő napi rutinja, mint egy igazi családtagnak, megszoktuk, megszerettük, összenőttünk 10 év alatt. Ő egészen más jellem volt mint a Bono, másképp volt tökéletes. Nekem az volt, mert az én kutyám volt.

Órákig tudnék még írni és mesélni róla, de a lényeg egy és megmásíthatatlan. Örökké hiányozni fog, és örökké szeretni fogom! Ő volt az én gyönyörű, fehér kiskutyám.  ♥ ♥ ♥

“Minden kutya a mennybe jut, mert nem olyanok, mint az emberek. A kutyák természetüknél fogva jók és hűségesek.”