A második nagy őszi kirándulásunk célpontja 2014-ben Debrecen volt. Eredetileg Sopronba szerettük volna vinni anyósomat pár napra kikapcsolódni, de az október 23.-ai hétvégére minden hely brutálisan telítődött, és én is későn kapcsoltam szállásfoglalás tekintetében, így végül maradt az alternatív megoldás: Decbrecen, az ország másik fele!

Sosem jártam még itt, és azt sejtettem hogy tőlünk messze van, de azt hiszem nem gondoltam kellőképp bele hogy mennyire nagyon-nagyon messze! Egy délutánt rászántam csak az utazásra, és valójában kellett is, mert egészen este 11-ig csak mentünk, mentünk és mentünk a kocsival. Kis túlzás nélkül kockásra ültem a seggem és mire a városba értünk mindenkit az éhhalál keringetett. Enyhe meglepetés volt az is, hogy bár a szállásunkat apartmanként hirdették, valójában ez egy harmadik emeleti lakás volt. Nem vagyunk mi vidékiek ehhez szokva kéremszépen, kicsit macera volt a csomagokat fel-le cipelni, meg úgy egyáltalán… nem szeretem a panel tömböket. Azért így négy napra elment, és legalább közel voltunk a belvároshoz (viszonylag).

Sajnos az idő sem kedvezett nekünk ezen a kis kiránduláson. Az 5 napból kb. 4 napon szakadt az eső, kisebb megszakításokkal. Nagyon el voltam kenődve, mert igazán sokat utaztunk és nem szerettem volna egy apró panellakásban ücsörögve tölteni az időnk nagy részét. Mentünk, amennyit csak lehetett hogy kicsit felfedezzük a várost. Felszerelkeztünk vastag kabáttal, csizmával, esernyővel, és így sikerült kicsit körbejárni a főbb nevezetességeket. Debrecen belvárosa egyébként nagyon szép! Megszámlálni sem tudom mennyi gyönyörű templomot láttunk, és be is mentünk az egyikbe, egyrészt az eső elől behúzódni, másrészt anyósomat is érdekelte hogy belülről milyenek ezek az épületek. Sikerült egy klassz étteremet is találnunk ahova rendszerint visszatértünk este egy-egy meleg vacsorára, és sokszor rendeltünk a lakásra is vacsikat. Elég korán visszahúzódtunk mert már 4-5 óra magasságában sötétedett és a víztől totál átáztak a csizmáink is, meg úgy alapjában nyűgösek voltunk az egész napos esőben cuppogástól. Ezt leszámítva nekem nagyon bejöttek a régi, szép épületek és homlokzatok, a Fórum (ami hasonló az Árkádhoz csak csilliókkal drágább minden), a színház, és az egyik helyi kis cuki ahol csodás torta-költemények voltak és nagyon finom kávé. Ide több napon is visszajöttünk. Geocachingben sem sikerült azt a színvonalat hoznunk amit elterveztem, pedig nagyon klassz és ötletes rejtések voltak (lettek volna), minden tiszteletem a debreceni geocaching csapaté! Sajnos a család már korábban elfáradt mint én, és sok helyre nem volt kedvük elmenni, így egy-két rejtést megkerestünk, de a nagy részét a ládáknak kihagytuk vagy félbehagytuk. Pedig szuper számlálgatós, sudokus rejtések is voltak. Azért párat bezsebeltünk, de jóval kevesebbet a vártnál. Kedvencem volt az egyik kis malom épületében elrejtett láda. Ez a hely most fogadóként üzemel, és Debrecenben is van egy cuki lakatfal, ahol szintén lapul láda a szálló recepcióján. Ezeket sikeresen felkutattuk.

debrecen1

A rossz időre tekintettel a templomok mellett múzeumok meglátogatását is beterveztem a programba. Nagyon szerettem volna megnézni a tímár múzeumot, de az ünnepre való tekintettel “természetesen” zárva volt, hiába keringtünk sokat a városban mire megtaláltuk. A Déry múzeumba végül sikerült bejutni. Iszonyat drága volt a belépő, és enyhén bunkón sikerült közölniük kb. fél óra bent mászkálás után hogy nem lehet fényképezni. Amúgy ez sehol nem volt kiírva és bár hárman is fogadtak a bejáratnál, ők is elfelejtették közölni hogy külön jegyet kell fizetni a fotózásért (ami még sokkal drágább, mint a belépő). Viszont az egyik teremben Munkácsy kiállítás volt, aminek nagyon örültem. Két képét is sikerült megnéznünk, csodálatosak voltak! Az életrajzi könyvei nagy kedvenceim, így szuper volt a munkásságát látni élőben is. Egy másik teremben mézeskalács kiállítás volt, pár darab mézessel, ezt nagyon vártam, de elég felejthető volt az élmény. Több termet ölelt át Déry úr gyűjteménye, ami főként sárközi anyagokból állt. Kicsit vicces élmény volt hogy átutaztuk a fél országot azért hogy megnézzük a Délnyugat-Dunántúli népművészetet. Ugyanazok a tányérok, kerámiák, sárközi népviselet figyelt a falakon amibe itthon is napi szinten beleütközünk. Szép és gazdag a gyűjtemény egyébként, használati tárgyakkal, dísztárgyakkal, kivágott támlájú fotelekkel, táncosok népviseletével, fazekas munkákkal, gyöngyékszerekkel, és még sokáig lehetne sorolni. Pár órát elmászkáltunk bent és mire végeztünk az eső is alábbhagyott!

debrecen2

Talán az utolsó előtti nap volt az egyetlen, amikor nem esett és még egy kis napsütést is kaptunk bónuszba. Ekkor végre eljutottunk a híres Nagyerdőbe, megcélozva az állatkertet. Anyósomnak is nagyon tetszett, és nekem is, szerencsére sok állatka kijött a vackából, ők is örültek a napocskának. A makik valami hihetetlen pózokban nyújtóztak a napsütésben, és a kedvenceim voltak a zsiráfok ismét. Sok cuki állatkát és szőrmét lehet megnézni. A tiltakozásom ellenére a család berángatott a híres-nevezetes lepkeházba is. Tudni illik rólam hogy gyűlölöm a lepkéket, és jól felkészülve előre tudtam hogy idebent hatalmas dögök szabadon repkednek a látogatók feje fölött. Legyőztem valahogy a halálfélelmet, meg a hüllők is érdekeltek, amik szintén a lepkeházban laknak, így végül bementem. Szerencsére kb. kettő tenyérnél is nagyobb lepkét láttam összesen, azok is lustán ücsörögtek a fal mellett, a többiek szerintem a sok embertől megijedve fent a háló felett tanyázhattak (köszönöm, Istenem!). Az állatkert után még sétáltunk picit a Nagyerdőben, ami amúgy nagyon szépséges. Körbejártuk a Stadiont és az előtte lévő nagy parkot a csodaszép szökőkúttal, ahol kis téglákon lehet besétálni a víz közepéig, itt még szivárványt is fotóztam! Ez a része Debrecennek nagyon különleges és tényleg turistáknak való, több napot is simán rá lehet szánni, nekünk sajna csak egy maradt. Az utolsó estét megint a belvárosban töltöttük, nézelődtünk a Fórumban és a Nagytemplom környékén sétálgattunk. Úgy alles zusammen jó élményként maradt meg nekem Debrecen, de az biztos hogy tőlünk baromira messze van és az időjárás sem volt éppen a segítségünkre. Ha eljutok ide még egyszer az életben remélem több szerencsém lesz, és még jobban meg tudom ismerni ezt a csodaszép várost! Ti voltatok már Debrecenben?