Nagyon régen nem írtam a blogra ismét. Sok minden történt velem, de azt vettem észre hogy ha nem írom le azonnal az élményeket, akkor idővel bizony elsikkadnak. Sajnálom is a dolgot, de talán még be lehet hozni ezt a lemaradást apránként.

Kezdjük is rögtön egy jó kis pozitív élménnyel. Még októberben történt hogy a szüleimet elvittük a már-már hagyományosnak mondható őszi wellnessre! Az úticél a régóta dédelgetett Gyula volt. Annyi jót és szépet hallottam erről a városról, és az autós oktatróm is ódákat zengett a gyógyfürdőről és környékéről, szóval muszáj volt megnézni! 5 napra mentünk és nagyon tartalmasan sikerült eltölteni az időt, erről majd a képek is tanuskodnak! Egy kedves kis belvárosi apartmanban szálltunk meg, nagyon közel Gyula szívéhez, karjúnytásnyira volt minden étterem, kávézó, múzeum, butik, és turisztikai látványosság. A fürdőhőz picit többet kellett sétálni, így oda általában kocsival mentünk át, anya miatt, az ő lábai és gerince sajnos már nem bírják a hosszú sétákat. Az apartmanunk szomszédságában állt egy butik aminek Duri Duri volt a neve, muszáj volt a cégért lefotóznom, mert Kari szokott néha így becézgetni engem, és viccesnek találtuk hogy éppen a házunk mellett helyezkedik el ez a ruhabolt.

Az első napokban feltérképeztük a terepet, és ekkor még nem volt a kezemben a jogsim, így a fiúk vezettek mindenhova. Kicsit örültem is, mert Gyula közlekedésére eléggé jellemző a rengeteg egyirányú utcácska, elég egy helyen elrontani a fordulót és lehet újra körbe-körbe karikázni. Egy pár nap után aztán kezdtük kiismerni a helyet és akkor már könnyebb volt a mozgolódás is, a srácok ügyesen manővereztek a Suzival. A második napon elmentünk Szanazugba, megnézni a Kőrösök összefolyását. Azt hittem hogy majd élesebben különül el ahol a Fekte és a Fehér Kőrös találkozik, valójában “csak” két ág, ami végül hatalmas folyammá duzzad. Nagyon szép látvány, és jót sétáltunk a környező töltésen meg a játszótéren is megálltunk kicsit bohóckodni. Sikerült egy vízparti kis büfében innunk egy finom kávét, érződött hogy nagyon szezonon túl vagyunk, minden csendes volt és nyugodt errefelé. Geocachingre is jutott idő itt-ott a kanyarban, természetesen. Visszafelé megálltunk egy helyi kis horgásztónál, anyának ez volt a kedvence az előtte álló hatalmas fűzfákkal és tényleg nagyon szépen karbantartott volt a hely.

gyula1

A következő napok sok tartalmas programmal és rengeteg élménnyel szolgáltak az egész családunknak. Csodás időt fogtunk ki, egy napon sem esett, így rengeteget kirándulhattunk, ami az én szívem csücske. Ha valahova elutazunk mindig szeretnék minden látványosságot bejárni, mindent felrétképezni. Erre általában sosem elég az idő, de azért próbálkozunk! Többször jártunk a helyi híres-nevezetes cukrászdákban, a Kézműves cukiban és a 100 éves cukrászdában. Mindegyikben csodálatos sütik vannak és igazi különleges finomságok, bonbon költemények. A 100 éves cuki egészen egyedülálló a tényleg korhű berendezéssel, a nagy pulttal, benne a sok édességgel. A Kézműves cukrászda inkább a modern vonalat képviseli (nekem ez kicsit jobban tetszett), a pultok teteje végig ki volt rakva macaronnal, úgyhogy engem már itt megvettek kilóra, hoztam is haza belőlük többfélét a kollégáknak.

A kirándulások sarkallatos pontját jelentették a kastélyok. Szerettem volna megnézni a híres Wenckheim kastélyt, ami okozott kis kevererdést, ugyanis kiderült hogy ezen a környéken több is van belőle. Először a Wenckheim család kastélyának romját néztük meg, tévedésből, de egyáltalán nem bántuk meg! Csodálatos a környezete, igazi mesebeli, ódon romos kastély. Nem lehet túl közel menni hozzá, mert omladozik, düledeznek a falak, viszont a környékén megtaláltuk a geoládát, és gyönyörködhettem a romban amit végig benőtt a vörös és sárga vadszőlő. El tudom képezlni hogy valaha itt egy királykisasszony élt, és milyen jó dolga lehetett! A rom mellett egy vadasparkot is körbe sétáltunk, cuki őzikéket és szarvasokat láttunk, és még egy esküvői menet is szembesétált velünk. Gondolom közkedvelt fotózkodási hely a rom és a környéke.

A Wenckheim park előtti kulturális programunk a szabadkígyósi falumúzeum meglátogatása volt. Nagyon klassz ez a hely, rengeteg szép kis szobán sétáltunk végig, közben mindenhol korhű tárgyakat, használati eszközöket nézhettünk meg. Voltak itt régi pénzek, érmék, ekék, teljesen berendezett konyhák, lovaskocsik, könyvek, régi képek, kitömött állatok, és még sorolhatnám. Nagyon gazdag a múzeum anyaga és igazán érdemes kiautózni ide a poros kis földúton. A múzeum mellett az istállóban háztáji állatkákat is lehet simogatni. A büfénél egy nagyon barátságos csacsi várja az érdeklődőket, és a finom falatokat. Egy délelőttöt simán rá lehet szánni erre a programra!

Esténként és délutánonként a helyi gyógyfürdőben töltődtünk fel. A meleg ősz miatt még az összes kinti medence üzemelt, ki is próbáltuk mindegyiket. Kedvencünk lett a polip medence, amiben a legmelegebb volt a víz. Jó sokat ücsörögtünk és beszélgettünk benne. A fürdővel szemben helyezkedik el a gyulai vár. Nagyon szép kis épület, a vár előtt pedig hatalmas csónakázótó terül el, kacsákkal, apró ladikokkal. Sokat sétáltunk itt a parkban és élveztük az őszi napsütést. Jártunk a kis román telmplomnál is, és egyik délután felültünk a tűzpiros városnéző kisvonatra. Teljesen körbevitt a városon, és aznap csak mi négyen ültünk rajta + a sofőr. A főbb nevezetességeket megnézhettük a kis vonaton döcögve is.

gyula2

DSCF5903

Az utolsó napok nagy élménye volt hogy Kari beiratott minket egy Kalandpincébe, szabadulós játékra. Korábban még sosem hallottam ilyesmiről, mindannyiunknak új volt a dolog. Apával és Karival hármasban mentünk játszani. A Kalandpince lényege hogy bezárnak egy föld alatti ódon kis pincébe, különböző tárgyakat, kulcsokat, lakatokat kell megtalálni, rejtvényeket megoldani, puzzle-ket kirakni, és lépésről lépésre közelebb kerülhetsz ezáltal a végső kulcshoz, amivel a pincéből kiszabadulhatsz. Kívülről egy játékmester figyeli az ötletelést, ha szükség van rá, mikrofonon keresztül néha segíti a játékosokat. Hát én eléggé paráztam ettől az egésztől, mivel igen erős klausztrofóbiában szenvedek, így nem éreztem túlzottan magaménak az ötletet hogy a föld alá legyek bezárva egy aprócska lyukba. Pár percig a játék elején igen erősen rajtam volt a pánik hangulat, de aztán ahogy sorra kerültek elő a kódok, megfejteni valók teljesen elterelődött a figyelmem, végül már csak és kizárólag a játékra koncentráltam. 1 óra idő állt rendelkezésre, és végül 55 perc alatt kiszabadultunk a fiúkkal, minimális segítségekkel. Nagyon klassz és izgalmas élmény volt. Ha Gyulán jártok feltétlenül próbáljátok ki ti is a kalandpincét!!! Bátran ajánlom!

Az utolsó napon sikerült még egy Wenckheim kastélyt meglátogatnunk hazafelé. Ez most már nem rom volt, hanem teljes valójában tündökölt egy hatalmas park közepén. Nagyon sokat sétáltunk a tó körül, a kastély mellett, megkerestük az itteni geoládát is, és igazán szép környezetben jártunk. Külön kedvencem volt a kastély előtti, formára nyírt sövény-labirintus. Az egésznek a hangulata az osztrák kastélyokra emlékeztet. Amíg anyáék még fürdőztek egy utolsót mi Karival ellátogattunk a gyulai kálváriához is egy kis ládázásra. Estére jó fáradtak voltunk mindannyian és vártuk hogy hazatérhessünk. Itthon már az asztalon várt a jogsim, így muszáj volt elmenni egy éjszakai kocsikázásra is, ezzel zárva az öt kirándulós, pihenős napot. Nagyon jó volt, tökéletes őszölés! Remélem tetszettek nektek a képek, és a beszámoló (a képek szokásosan klikkre nőnek)! Jó lenne a jövőben írni még ide sok-sok ilyet!

gyula3

DSCF6158