Jó régóta nem írtam ide, szégyenlem is magam néha miatta, de egyszerűen annyira suhannak a hétköznapok és csak kapkodom a fejem hogy már eljött a november. Nagyon sokat utaztunk az elmúlt időben, még a képeket sem volt időm megszerkeszteni, de azért megpróbálom behozni némiképp a lemaradást. Az első fontosabb említeni való hogy még októberben mentünk el a fiúkkal a “szokásos” bölcskei vásárunkra. Azt hiszem tavaly pont kihagytuk mert valami közbejött, de mivel mindig jó vásár szokott lenni, ezért idén ismét rászántuk magunkat. Ebben az évben először állítottuk fel a saját sátrunkat, az apa-féle otthon barkácsoltat. Hát, lehet mondani hogy jól kijöttünk a gyakorlatból! Mire minden fa, léc és csavar a helyére került elfáradtunk rendesen. Nem egyszerű művelet összeszerelni a darabokat, viszont ha kész van akkor nagyon otthonos, kényelmesebb jóval mint a kisebb bolti társai, plusz nem fúj be a szél és nem esik be az eső. Vittünk virágokat is az asztalra a kertünkből, ennek mindig sikere van és sokkal szebb tőle a stand, szerintem. Különben is nagy kedvenceim az őszi virágok, olyan szép színekben pompáznak!

bolcske2014

Mondhatom hogy jó vásárunk volt idén is, bár az a tapasztalatom hogy az embereknek sajnos évről évre kevesebb pénze van és egyre kevesebbet is költenek, valamint nagyon sok a “bóvlis” és műanyag, bizsus árus, akikkel a kézműveseknek természetesen nehéz felvenni a versenyt. Az emberek nem nagyon értik hogy miért annyi az annyi, ha megkaphatják az olcsóbbat is, ami majdnem ugyanolyan, csak éppen futószalagról jön. Na de nem akarok teljesen negatív lenni, azért mi jól éreztük magunkat, sokat beszélgettünk, árultuk a kerámiákat és az ékszereket, végre az idő is jó volt, nem fagytunk oda a standba és a szokásos programok természetesen ismét lezajlottak: veterán motorokat néztünk, Karinak feltétlenül ennie kellett sült kolbászt, megcsodáltuk az őszi termésekből rakott kiállítást és hallgattuk a koncerteket. Én bezsebeltem egy szürke baglyos sálat, amit azóta is rendületlenül hordok, anyának pedig hoztam haza vásárfia-fakanalakat, amik nagyon édesek szerintem, a karácsonyi sütik majd már ezekkel készülhetnek! Túl sokszor és sokat írtam már Bölcskéről nektek, így most álljon itt csak ennyi, és aki a közelben lakik annak tényleg ajánlom a Falunapokat, érdemes kinézni, hihetetlen pezsgő élet van ilyenkor a kis pincesoron! További beszámolók az utazásokról pedig majd jönnek hamarosan!