Hétvégén belecsaptunk a lecsóba és apával meg Karival közösen Nagymányokra utaztunk a Strudel Fesztiválra. Durva volt, mert már nagyon régen nem voltam vásározni az ékszerekkel. Idén ez volt az első, és eléggé furcsa volt visszazökkenni az egészbe. Elszoktam már ettől, na! Biztos észrevettétek a blogon is hogy mostanában kevesebb időm jutott erre a hobbimra, nem frissítettem a meskát, nem jártam vásárokba, és a facebook oldalt is hanyagoltam. Ez nem azt jelenti hogy teljesen elhagyom, vagy nem szeretnék már foglalkozni az ékszereimmel, csak túlzottan lekötött sok minden más az utóbbi időben. Ahogy magamat ismerem, biztos hogy még újra fel fogom venni ezt a fonalat előbb vagy utóbb.

Szóval, a vásárra visszakanyarodva, tavaly már jártunk ezen a rendezvényen, így nagyjából tudtuk mire számíthatunk. Előre elkészítve kaptuk ismét az asztalokat, és csak egy délutánt kellett rááldoznunk az egészre, úgy gondolom hogy ez bőven belefér, mivel épp árukészletünk és szabadidőnk is volt. Én meg legalább visszazökkentem ebbe dologba egy picit. A felvonulással ismét megérkezett a nagy tömeg is a helyszínre, de idén valahogy lényegesen kevesebben vásároltak mint tavaly. Azért így is jól éreztük magunkat és kóstoltunk pár rétest, nálam mindenképpen a szilvás vitte a prímet, az nagyon finom volt! Délutánra el is fogyott az összes típus, mindenkinél népszerű volt a strudel. Az idő is valamelyest kedvezett nekünk mert az eső nem esett, csak délelőtt, viszont így kialakult egy kisebb sár-tenger a füves placcon. Igyekeztek a szervezők szalmával felszórni a terepet, hogy ne csúszkáljon mindenki össze-vissza, ez valamelyest be is jött. Összességében tehát: picit árultunk, jól éreztük magunkat és beszereztem egy gyöngyből készült, szuper-cuki schnauzeres fülbevalót, még színre is olyan mint a Bonika, már ezért megérte! Nem ez volt életünk vására, de mindenképpen kellemes élményként marad meg. Ja és debütáltak itt is apa új hűtőmágnesei, nézzétek:

manyok_strudel2014