Hivatalosan is megvolt az idei nyarunk utolsó nagyobb utazása! Hétvégén Balatonkenesére mentünk, azzal a céllal hogy végre találkozhassunk picit a Rituékkal. Idén szégyen-szemre ez volt az első közös program, nem is tudom ez hogy történhetett!

Mi már pénteken útnak indultunk Karival, és az első nap a szokásos dolgokkal telt el: kicsomagolás, szállás elfoglalása, vacsi, romantika. Szombaton délelőtt mentünk át a Rituék nyaralójába. Ez a házikó amennyire pici annyira aranyos és barátságos! Simán el tudnám képzelni hogy itt éljem meg az első balatoni nyaralós élményeimet: az első nagy leégéseket a napon, a sátrazást, vízen ringatózást, főtt-kukorica evést, horgászást, és még sorolhatnám. Bár sajnos ilyenekben gyerekként sosem volt részem, valamiért mindig olyan “Tüskevár a Balatonnál” életérzés fog el ettől a helytől. Lehet hogy ehhez hozzátesz a környező csend és nyugi is, és a hatalmas fenyők, amin percenként ugrálnak dióval a szájukban a mókusok. Szóval, a jó hangulat és a szép környezet az adott volt, maximálisan! Azt hiszem a sors fintora, hogy az idő viszont rendesen kiszúrt velünk ezen a hétvégén (is)! A megérkezésünk után alig telt el fél óra, még fel sem ocsúdtunk az egymásnak örömködésből, durván leszakadt az ég! És innentől kezdve egész álló nap esett, szakadt, esett. Valamiért mégsem voltam lelombozva és a betervezett programokat is megtartottuk, igaz, néha tökig süppedtünk a sárba, de azért megérte! Kari beizzította a grillt a teraszon, felbontottuk a cidereket és söröket, és a féltető alatt elkezdtük sütögetni a parázson a krumplikat, cukkiniket, kolbászokat, szalonnás virsliket, gombafejeket, kukoricákat, padlizsánokat és kaliforniai paprikákat. Szerencsére az eső is megállt annyi időre hogy a nagy asztalnál a fák alatt megebédelhessünk, jókat beszélgettünk, sokat nevettünk és Kari megtanult járólapokat lerakni (elméletben) … Ennek még majd nagy hasznát vesszük a jövőben! Késő délután felkerekedtünk és kimentünk megnézni a szállásunk mellett rendezett X. Lecsó Fesztivált! Sajnos a helyszín nem volt épp a legalkalmasabb, mert a nagy füves placc az egésznapos esőzéstől durván sártengerré változott. Azért mi sem ilyen időre készültünk, így a menta színű vászoncipőm bánta ezt a kis kiruccanást. Ittunk azért egy kávét, hallgattuk picit a koncerteket és megnéztük a vásárt meg a bográcsokban rotyogó lecsókat. Biztos tök jó hangulatú ez a rendezvény, de úgy egy óra ázás-fázás után mi inkább behúzódtunk az apartmanunk teraszára tovább trécselni és iszogatni. Rituék este visszavonultak a nyaralójuk udvarára sátrazni. Hát nem mondom hogy könnyű lehetett az egész éjjel szakadó esőben, és másnap reggel sem, mikor megpróbálták kiszárítani és tisztán elrakni a sátrat. Én ezzel ismét nem kerültem közelebb a kemping-életérzéshez. Talán majd máskor! 😀

kenese2014

A vasárnapi napot szántuk a közös kirándulós napunknak! Ekkor már az idő is jóra fordult és indulhattunk először is Szentkirályszabadjára geoládázni. Sajnos ezt a napot körbelengte némi feszültség mindannyiunk részéről. Sikerült párszor eltévedni az utakon (külön kocsikkal mentünk) és valahogy talán mind ingerlékenyebbek voltunk a kelleténél, úgyhogy becsúszott pár mélypont. Alapvetően viszont nagyon szép helyeken jártunk és a nehézségeken is túllendültünk közösen, plusz tanultunk a szervezési hibákból is! Szóval, visszatérve a lényegre: az első állomás Szenkirályszabadja volt. Itt működik egy kis reptér is, de számunkra most a mellette lévő szellemváros volt az érdekes. Hajdanán szovjet katonák állomásoztak itt, de mostanra már csak az erdőben itt-ott megbúvó hatalmas panelek, roskadozó házak emlékeztetnek erre. Tényleg elég kísérteties hely, mindenhol betört ablakok, omladozó falak, kissé úgy tűnik hogy mára ez a városrész a hajléktalanok és drogosok kedvenc tanyája lett. Minden esetre elkapott valami különös hangulat, látva ahogy a természet visszahódítja lassan ami egykor az övé volt. A ládát gyorsan megtaláltuk Karival, és még annál is gyorsabban logoltunk amikor a rejtek környékén felfedeztük az óriás hangyák lakhelyét. Mikor egyszerre 8 hatalmas dög mászott felfelé a lábamon, akkor én elég gyorsan menekülőre fogtam!

A következő megállónk Dég volt, ahol egy nagyon szép Festetics-kastély található. Korábban semmit sem tudtam erről a helyről, de kirándulásra abszolút érdemes! A kastélypark gyönyörű és kiadósat sétáltunk a hatalmas tó körül. Ekkora azt hiszem mindenki kisétálta magából a morcosságot, a kutyák pedig hatalmas lyukakat ástak az erdőben. Számukra egész hétvégés program volt a kotorékozás, hihetetlen édesek voltak!

Dégről aztán Simontornya felé kanyarodtunk, a várhoz. Mi már jártunk itt korábban, de most Rituékkal közösen be is mentünk a várba, és megcsodáltuk belülről a festménykiállítást, az állandó kiállításokat, és még egy filmet is megnéztünk a vár történetéről és alakulásáról. Nagyon érdekes és szép volt, de szerintem kívülről szebb és különlegesebb a látványa a várnak, mint a belső udvarról. Miután itt is eltöltöttünk 1-2 órát már nagyon éhesek voltunk, úgyhogy betértünk egy közeli vendéglőbe késői ebédelni. Még kicsit beszélgettünk majd mindenki elindult haza, azt hiszem sok kellemes élménnyel! Nagyon remélem és igyekezni fogok, hogy a következő találkozóra ne kelljen ismét egy évet várnunk!