Idén viszonylag korán megejtettük az esedékes nyaralásunk Karival és elzúztunk a Balcsira öt napra pihenni, még június végén. A tavaly már jól bevált szálláshoz tértünk vissza, mert itt a hideg idő ellenére is nagyon jól éreztük magunkat. Sok mindenben kísértetiesen hasonlított az idei nyaralásunk az előzőhöz. Az első napon még viszonylag meleg időnek örülhettünk, majd este jött a hidegfront, így innentől a kirándulások vették át a főszerepet. Nem bántam amúgy, mert nagyon szép helyeken fordultunk meg ezáltal, de azért picivel több csobbanásnak is örültem volna! Az első nap nagyjából a szokásos dolgokkal telt: kicsomagoltunk, örömködtünk, vacsoráztunk, strandoltunk, majd a környékbeli ládákat felkerestük amik eddig kimaradtak. Este átmentünk Zamárdiba is, megkeresni a White Tower ládát. Különlegesen szép kis fehér kilátóba másztunk fel, és pont a napnyugtánál gyönyörködhettünk a Balcsiban. Amúgy az öt napra végig jellemző volt hogy sok magasparton, löszfalon, kilátóban és durva hegyeken jártunk, így panorámában bizony nem volt hiány. Néha még Karit is sikerült belekomponálnom a képek közepébe! 😀

siofok2014juni_1

DSCF3822

A második napon Siófok környékét fedeztük fel, immár a .com-os ládák kapcsán. Legfőbb úticélunk Balatonboglár volt, ahol már jártunk korábban, de ennyi időt még sosem töltöttünk itt el. Az eső és a szürke felhők kísértek minket végig az utunkon, de szerencsére csak párszor kellett kinyitnom az esernyőt. Jártunk a boglári kikötőben, ahol sikeresen elszámoltam magam, okozva ezzel egy kis kavarodást a koordináták kapcsán és megnehezítve a keresgélést, de végül csak sikerrel jártunk (már ami a ládát illeti). Különösen kemény rejtésekbe botlottunk bele amúgy egész héten. Az egyik boglári láda keresésekor kiderült hogy a tér közepén álló fa pavilon tetejébe helyezték el a rejteket, és segédeszköz híján nem is lehet megszerezni, elég komolyan mászni kell érte. Voltunk annyira élelmesek hogy beültünk a legközelebbi étterembe, rendeltünk két kávét meg pár palacsintát, és a pincér fiúnak elmeséltük hogy mi teljesen “kettyósak” vagyunk, és a palacsinta mellé ha lehet kérnénk még egy kitolható létrát, ugyanis fel akarunk mászni a tér kellős közepén álló pavilon tetejébe! Láttam hogy a csávó visszatartja a röhögést, de nagyon jófej volt, a létrát is megkaptuk a számla mellé, és Kari már mászhatott is. Én lentről szemléletem (beszari vagyok)! Sajnos a láda eltűnt, de egy vicces szituval és egy újabb élménnyel azért gazdagabbak lettünk. A többi rejtés könnyebbnek, s átlagosabbnak mondható. Ismét sok volt a magaspart, a szép panoráma, a madáretetős rejtés, és a legtöbb helyen mindenki annyira el volt foglalva a focimeccsekkel hogy nyugodtan keresgélhettünk kedvünkre, a kutyát sem zavartuk. Külön bejegyzésben emelném ki szívem szerint Bugaszeget.  Hirtelen ötletként iktattunk be a programba, mert észrevettem hogy itt is rejtőzik egy láda. Előzetesen nem tudtuk hogy mit takar a Lunatic Fortress elnevezés, majd a helyszínen derült ki hogy egy gyönyörű kis téglamúzeumról van szó. Teljesen ingyenesen látogatható, egy idős bácsi “üzemelteti”, és tényleg úgy néz ki a kis múzeum  mint egy cuki vár vagy erőd, különböző színes, mintás téglákból kirakva. A belsejében korhű királyi eszközök, használati tárgyak, könyvek, olvasósarkok, zongorák, a múlt kis emlékei. Mint egy kis elvarázsolt világ! Egyszerűen csodálatos! Több órát töltöttünk el odabent, és az erődhöz persze hatalmas kert is tartozik, amit szépen végigsétálhatsz. Vannak benne jurták, zöldséges kert, állatkák (lovak, malacok, baromfik). Végül a délután jelentős részét itt töltöttük el, és még a láda is meglett! Ezt a helyet mindenkinek szívből ajánlom, különleges élmény!

siofok2014juni_2_new

DSCF3718

A harmadik nap programja a Balaton keleti partja volt. Erre viszonlyag keveset járunk korábban, de most beterveztük Sóstót, Világost, Akarattyát, Kenesét. Ez a nap a könnyű rejtéseké és szép panorámáké volt. Különösen tetszett Kenese, ahol a strandnál megebédeltünk, majd elmentünk megnézni a Rituék házát, és nyilván küldtem neki fotót ahogy a kis nyaraló előtt állok, szívecskét mutatva! Délután még beiktattuk a tátorjános tanösvényt, ami azt hiszem a nap legszebb pontja volt. Itt is felmásztam a cseppet sem kicsi kilátóba, és végre szabad szemmel láthattam azt a helyet amiről a Ritu már olyan sokat mesélt nekem. Sajnos a tároján épp nem mutatta magát, így a táblákról tudtam csak olvasni róla. Járt már itt valaki vajon virágzási időben?! Engem nagyon érdekelne!

siofok2014juni_3

DSCF3860

A negyedik napon Balatonfüredet vettük célba. Ilyen szeles időben azt hiszem még sosem kompoztam. Imádkoztam kicsit hogy épségben átérjünk a vízen, tiszta megkönnyebbülés volt a Tihanyi rév! Füredre nagyon jellemzőek voltak a brutálisan kacifántos rejtések. Több ládára is ráfutottunk amit sajnos nem sikerült megtalálni, mert annyira nehezített, gondolkodós, számolgatós, ötletelős, több órát igénybevevő rejtésekről van szó. Sajnos nekünk most csak egy napunk jutott erre a részre, de azért megpróbálkoztunk a lehetetlennel. Az egyik láda különösen böki a csőrünket, 13 pontból áll, kapcsolópaneleket kell összerakni, rejtvényeket megfejteni, szóval igazi kemény dió, de nagyon szeretnénk egyszer majd teljesíteni. A füredi kikötő nekem továbbra is nagy kedvencem marad. Bár minden hely iszonyú drága, de a látvány nagyon szép, igényesen kialakítottak a parkok, a sétány és hatalmasat bóklásztunk itt ismét. Jártunk még a füredi savanyúvíznél, a Szent István téren, a füredi légimentők bázisánál, a Paposka templomromnál, a füredi hegyekben pedig egy barátságos foxiba botlottunk aki egészen a helyi geoládáig kísért minket. Hazafelé úton még Alsóörsön is megálltunk egy rejtésnél, ezen a napon jól elfáradtunk. A sok szép hely ellenére, számomra mégis a nap legemlékezetesebb találata volt a Tamás hegyi “séta”. Kis szurdokokon mentünk fel autóval a hegyre, majd mivel zsákutca zsákutcán követett, megegyeztünk abban hogy Kari lent lerakja az autót, én meg addig felmegyek a hegyre a nagy fa kereszthez, és majd ott találkozunk. Külön utakon kezdtünk el mászni, én a kék túristautat követtem, és csak másztam, másztam és másztam. A különböző stációknál megálltam pihenni, elolvastam az ismertető táblákat a dolomitokról, az árvalányhajról, majd Cholnoky Jenőről aki sokat túrázott ezen a területen. Végül a negyedik pontnál már vörös volt a fejem, a lábam fájt, alig kaptam levegőt és éreztem hogy én innen sehova, a keresztet meg még csak hírből sem láttam sehol. Rájöttem hogy eltévedtem. Ekkor hívott Kari, aki már rég megtalálta a ládát és várt engem a keresztnél. Kiderült hogy a 6 hegyi állomásból én már a 4. ponton járok. Konkrétan az elsőig kellett volna felmenni, magyarán én durván túlmásztam magam és Kari nemhogy felettem járt a hegyen, hanem jóval alattam! A hegytetőn rámtört a röhögés hogy ennyire béna nem lehetek, majd elkezdtem aláereszkedni, miközben kiabáltunk egymásnak bőszen hogy “Kaaariiii” … “Doooriiii”. Végül, minden jó ha jó a vége alapon, rátaláltam Karira, a keresztre, de még a ládára is! A csodálatos panorámáért pedig ezerszer megérte felkapaszkodnom a Tamás hegyre, még ha pillanatnyilag nem is úgy tűnt! Azt hiszem ez a kis kaland egy időre bevésődik az emlékezetembe!!!

siofok2014juni_4

DSCF4078

Az utolsó napon hazautazás előtt még elugrottunk Kőröshegyre és a viadukt lábánál, a szép kis horgásztónál megkerestünk egy ládát, egyet pedig a központban is, és a földvári magasparton, ahol előzőleg nem jártunk sikerrel. Ebédre még visszamentünk a siófoki kikötőbe, és ekkor már lehetett érezni hogy szállingóznak végre a hétvégére a nyaraló emberek. Amúgy végig olyan kihalt volt Siófok, hogy a meglepettségtől nem tértünk magunkhoz. Sehol egy lélek nem járt, a legtöbb hely vagy alapból zárva volt vagy csak rövidített nyitvatartással üzemelt. Ahol máskor elférni nem lehet a járdákon és minden tele van bulizó fiatalokkal most csak 1-2 lélek lézengett. Nem tudom hogy a hűvösebb idő volt-e az oka, vagy megijedt mindenki a nem is olyan régen történt ferzőtésektől, minden esetre csend és nyugalom volt mindenhol a parton. Én minden esetre nagyon hálás vagyok a sorsnak ezekért a szuper nyaralásokért! Annyira fel tudnak tölteni pozitív energiával, ami kitart egészen a következő klassz élményekig!

DSCF4098