Két hete rövid kis kiruccanást tettünk Karival Kalocsára. Amolyan hirtelen jött ötlet volt ez a hétvége elütésére. Fogtuk magunkat és mentünk arra amerre a geocachinges térképen még fehér foljaink voltak. Korábbról nem származtak túl jó élményeim Kalocsával kapcsolatban. Mikor először jártunk itt akkor a kocsinak leszakadt a fél alja. Mikor másodszor Rituval közösen támadtunk, akkor leejtettem a fényképezőmet és összetörtem az LCD kijelzőt, így hetekig nélkülöztem ezután a masinámat. Ilyen előzmények után sok jóra nem számítottam, mégis meglepően kellemes napot töltöttünk el a városban. A balsors végre elkerült minket!!!

kalocsa_harta

Szép helyeit fedeztük fel ismét Kalocsának. Volt ami már ismerős volt előttünk is, pl. a központ, a belváros, a szép kis szökőkutakkal, a nagy templomokkal és az apácákkal. De nyilván voltak olyan helyek is ahol most fordultunk meg először, ilyen volt a Negyvennyolcasok tere, aminek a szoborcsoportjai engem kicsit Siófokra emlékeztettek. Vannak különösen szép részei Kalocsának, de kicsit nehezen tudtam elvonatkoztatni a ténytől hogy mi eddig itt még mindig csak pórul jártunk. A Créme brülée fagyi némiképp segített feledtetni a rossz emlékeket! A három pontból álló “romantikus kalocsai séta” ládasorozatot csináltuk végig, és azt hiszem nagy kedvencem lett a Vajas part, amit eddig valamiért  sajnos “sikeresen” elkerültünk. Most örültem hogy sétálhattunk egyet a víz mellett, tényleg különleges, békés hely, és két oldalt éttermek és sörözők várják a megfáradt kessereket egy kis felfrissülésre! Hazafele még sok láda-tervünk volt, de végül csak egyre futotta az időből. Harta felé kanyarodtunk, le egyenesen a Dunához, a víz mellé. Tökre meglepett hogy mennyire nagy élet volt itt, sokan andalogtak a vízparton, minden tele van apró nyaralókkal, motorcsónakokkal, kutyákat úsztattak a Dunában. Pont ment le a nap, úgyhogy szép panorámában gyönyörködhettem a víznél. Egy csomó ismerőstől hallom hogy mennyire félnek a Dunától és nem mernek benne fürdeni, hát nem tudom, nekem egyelőre nincs semmi ilyen ellenérzésem. Most viszont nem voltunk fürdéshez öltözködve, úgyhogy inkább csak a ládát kerestük. Itt kell megemlítenem hogy mennyire brutálisan sok szúnyog volt!!! Rajokban támadtak, és különösen a láda környezeténél. Ilyet még sosem csináltunk eddig, de vissza kellett menni a kocsiért, beleültünk és onnan ötleteltünk hogy hol lehet a rejtek, mert a szúnyogoktól egyáltalán nem lehetett megmaradni. Egyszerre kb. 20 csípte csak az egyik lábamat, amikor kiszálltunk. A láda sajnos nem lett meg, így üres kézzel tértünk haza, de annál több csípéssel és szép élménnyel. Lehet, hogy Kalocsa nem is elátkozott hely?!