Hopp, jó rég írtam már megint ide, pedig történt sok minden amiről érdemes megemlékezni. Lusta módra egy bejegyzésbe szedtem össze egy csomó mindent, lesz mit olvasni 🙂

Az egyik nagyon fontos dolog hogy Karinak szülinapja volt a hónap elején. 24 éves lett a vőlegény, és otthon ünnepeltünk grillezéssel + kerti partyval.  A tortáért ismét én voltam felelős: málnás túrótorta készült, ami miatt mindig izgulok kicsit. Elég sok gyümölcskocsonya és zselatin kellett bele, na ez az a pont ami nekem nem szokott sikerülni. Számomra is meglepetés, de most nagyon szépen sikerült a süti, nem folyt el, nem lett betonkemény. Kellemes pár órát töltöttünk el a kertben a vacsorával és beszélgetéssel, bár az idő nem épp nekünk kedvezett, estére vacogtunk már az asztal mellett.

Beindult otthon  a gyümölcs-szezon is, már gyakorlatilag leérett a cseresznye és a meggy nálunk. Mi minden évben két helyen “szüretelünk”, egyszer otthon és egyszer Medinán a tesóméknál. Olyan szép az ő kertjük is, úgy néz ki idén is sok minden fog teremni benne! A cseresznye-szüretből Bonoval mi is kivettük a részünket, és szerencsésen végeztünk még a déli forróság előtt. Itt kell megemlítenem hogy hozzánk már beköszöntött a brutális hőség a múlt héten, kissé nehezen viseljük, úgyhogy most felüdülés ez a pár fokkal hűvösebb idő (nekem legalábbis biztosan)!

2014junielejen

Június elején szokásosan megrendezésre került Domboriban a céges bulink is. Apával és Karival kilátogattunk egy kicsit az ebédre, plusz az ünnepélyes díjátadóra. Nagyon szerettem volna ezt látni, mert az egyik kedvenc kollégám nyerte idén a központból a Mérföldkő díjat. Olyan jó érzés, mikor tudom hogy olyan ember kapja aki tényleg megérdemli! Az ebéd és a habparty után még szórakoztunk kicsit azzal hogy a nyaraló udvarán talált foxi lánnyal labdáztunk. Fogalmunk sincs kié lehetett a kutyus, de egyszercsak megjelent bent, felásta a fél udvart és lelkesen hozta nekünk a fenyőtobozokat labda gyanánt. A bilétája szerint Nusi-hoz volt szerencsénk!

Az utóbbi hetekben eléggé sok időt töltöttünk a reptéren. Újdonság hogy most már nem csak Kari, hanem én is! A közelgő vitorlázó EB-re készülődve új webkamerák és egy teljes wifi rendszer kerül kiépítésre, aminek a felszereléséért Kari a felelős. Hát ezen ügyködtünk közösen, több délutánon is. Egyik nap sikerült konkrétan vörösöre égnünk mindkettőnknek, estére szerintem kellően meg is sütött minket a nap, nem voltunk túl kicsattanó formában. Viszont végre láttam vontatásból felszállni gépeket, számomra ez még mindig barátságosabb mód mint a csőrlés. Szereltem már kint repülőt, adogattam fel a létrára a szerszámokat, megfuttattam a nagy füves placcon a Bonot, cseresznyét szedtem a fákról, és hát ilyen csip-csup dolgokban a fiúk segítségére voltam. Kezd egyre jobban testhezálló lenni nekem is az ottani lét. Lassan de biztosan beilleszkedek!

Némi geocachinge is jutott azért időnk a hétvégén. Vaskútra mentünk át Karival a kiszemelt ládákat levadászni. Ha már így alakult, akkor előtte megálltunk még Baján Balázsnál egy kis beszélgetésre, és elvittük neki az újonnan vett travel bug-ját, amit közösen rendeltünk a Túrashop-ból. Balázs volt olyan kedves hogy megmutatta az összes nála lévő travel bugot, nagyon szép és különleges darabok voltak! Jól elbeszélgettük az időt, de nem is bántam, mert így kicsit hűvösebb volt már, mire Vaskútra indultunk. Gyorsan bezsebeltük a ládákat, szép és könnyen kereshető rejtések voltak, a Fájdalmas Szűz tiszteletére emelt kápolnánál, és a Gróf Grassalkovich építette templomnál. Szerettük volna  a Vodicnál lévő ládát is megkeresni, de szerintem eltűnt, mert jó helyen kutattunk, mégsem jártunk sikerrel. Rengeteg volt viszont a szúnyog, szinte menekültünk előlük. Vaskút egyébként nagyon tetszett, csendes kis városka, korábban még nem jártam erre, pedig nincs is olyan messze tőlünk. Remélem visz majd még erre az utunk!

Hát nagyjából ennyi az elmúlt hetek történése.. Nemsokára pedig nyaralni megyünk a Balcsihoz. Már csak párat kell aludni, izgatott vagyok!