Az utóbbi időben több kisebb geocaching-kiránduláson voltunk, amiket nem akartam egyenként bejegyezgetni, hanem úgy gondoltam hogy inkább majd az összeset egy bejegyzésben. Ez jön most!

1. SZBPT: Többször említettem, hogy elkezdtük teljesíteni a Szekszárd Boarder Power Trailt. Talán leírtam már korábban, de ha mégsem, akkor most szerepelni fog itt, hogy ezeknek a ládáknak a lényege hogy teljesen körbejárhatod Szekszárdot, a dobozokat keresgélve. A város közigazgatási határában rejtettük el a ládákat a Gemenc Event verseny előtt (több mint 70 km-en kb. 350 ládát). Mivel mi a rejtésben nem vettünk részt, csak a Gemenc Event egyéb programjainak a lebonyolításában, ezért számunkra is izgalmas ezeknek a ládáknak a felkeresése. Nem tudjuk hogy pontosan hol és milyen dobozok vannak elrejtve, magyarán ugyanazt látjuk mint az átlag felhasználó a térképen és a ládaoldalakon. Most már az SZBPT majdnem felét megcsináltuk szerintem. Mi kisebb adagokban gyűjtjük a dobozokat, nem egyszerre nekiugorva. A teljesítés egyébként mindenkinél egyéni, lehet biciklivel, autóval, gyalog, stb.. ahogy tetszik. Mi többnyire gyalog és autóval mentünk egyes szakaszokon, és egyelőre inkább a sík terepen keresgéltünk, Ebes és környéke felé.

A legutóbbi kirándulás volt a kedvencem, mert egyszerűen annyira szép volt a táj, Sok zöld fű mindenütt, szőlőtőkék, poros utak, és minden láda rendben volt, én meg különösen remekeltem a megtalálásoknál. Bonot is visszük magunkkal általában, mert szeretem ha neki is megvan a napi kilométer-adagja, és este olyankor nyugodtabban pihenhetünk tőle mi is. Az egyik tanyánál extra-élményként sikerült út közben egy napozó erdei siklóba botlanunk! Bono kb. háromszor szaladt át felette oda-vissza, majd amikor a kígyócska ezt már megelégelte, akkor hirtelen a kutya felé csapott. Korábban még nem is láttam ilyet, hogy egy kígyó így támadjon, teljesen meglepődtem! Szerencsére mindketten kölcsönösen féltek egymástól, úgyhogy végül folytathattuk az utunkat.

Voltak persze olyan napok is, amikor nem sokat tudtunk teljesíteni, mert eső után útnak indulva minden cuppogott a sártól. Néha pedig a közelgő esőfelhők űztek haza minket. Annyira nem jó tökig merülni a szántóföldön, így ezeken a napokon gyorsan be is fejeztük a keresgélést. Talán a legerdményesebb nap volt eddig amikor 14 ládát találtunk meg egy délután. És számomra az a legpoénosabb mikor megállunk az út szélén keresgélni és mindenki azt hiszi hogy lerobbantunk. Még a kolléganőm is a segítségünkre akart sietni Szálkánál, de megnyugtattam hogy “No para, ez csak geocaching!” Kíváncsi lennék hogy néha kívülállók mit gondolhatnak rólunk amikor GPS-el a kézben  föl-le mászkálunk mint a holdkórosok, és amúgy másoknak teljesen érdektelen helyeken turkálunk és kutakodunk. De hát ez is a játék része! 😀

szbpt_tevel_baranyfok

2. A bárányfoki kirándulásunk kötődik az SZBPT-hez, de azért szeretném külön kiemelni mert tényleg érdemes rá a hely! A töltésen sétáltunk végig és gyűjtöttük a dobozokat. Könnyen kedvenccé válhat ez a hely, mert kb. a kutya se jár erre (Bonon kívül), csak pár legelésző tehén meg néhány elszánt biciklis/túrázó. Végre elérhető közelségbe kerültem a repce-földekkel is, így tudtam róluk pár szép fotót lőni. Hihetetlen ez a sárga szín mindenhol, abszolút a természet csodája szerintem! Közvetlenül a víz mellé most nem mentünk le Bárányfoknál, mert nem volt már rá idő, pedig én azt nagyon-nagyon várom. Remélem hamarosan sort kerítünk rá!

3. Tevel: Erről a kis helységről nem sok előzetes információm volt korábban. Különösebben nem is vonzott, de mivel a láda-térképen sötét foltként világított, így egyik hétvégén útbaejtettük. Teljesen pozitív csalódás volt számomra! Főként templomos és kápolnás rejtések voltak, de annyira szép volt az összes hely! Hatalmas és csöndes parkok, sok zöld növény és virág, árnyas ösvények, és olyan helyen bukkantak fel a kis kápolnák és kegyhelyek, ahol nem is számítottál volna rá. Egy kis délutáni kiruccanásnak teljesen megfelelt Tevel. Nem is értem miért nem jöttünk erre már korábban!

Nem tudom, mennyire adják vissza a képek a helyek szépségét ahol jártunk, de nekem ez a Dél-Dunántúl tényleg szívem csücske. Bárki bármit is mond! 😉