Idén elég korán megkezdtük a wellnes-utazásokat, áprilisban apáékat vittük Mórahalomra, négy napra, kikapcsolódni. Kivételesen sikerült időben elindulni otthonról, úgyhogy az első napon a kipakolás és ebédelés után még bőven volt alkalmunk programokat szervezni és nézelődni Mórahalmon és környékén. Ismét megtapasztalhattuk hogy az alföldi emberek mennyire kedvesek, nyitottak és barátságosak. Azt hiszem ilyen kifogástalan vendéglátásban még eddig sehol nem volt részünk, mint itt! Tényleg annyira közvetlenek voltak a szállásadók, szép volt a hely, sokat beszélgettünk és korlátlanul fogyaszthattunk bármit a konyhából is, ami már alapból benne volt az amúgy sem magas árban. Külön kiemelendő a szállásunkon lévő két cica és az idős (14 éves!) kutyus. Még mindig a kedvenc élményeim közé tartozik amikor Karit macskázni látom. Alapvetően nem vagyunk macskás-típusok, és nagyon vicces látni hogy mennyire nem tud mit kezdeni velük, voltak aranyos pillanatok. Tehát összességében abszolút pozitív élmények értek ismét, lehet hogy az Alföldön szednek valami barátság-boldogság-hormont az emberek?! 🙂

Visszatérve az első napra: átugrottunk Zákányszékre, megnézni a helyi madárházat. Ez egy privát ház udvarán található egyébként, s bár nem voltunk előre bejelentkezve, a kedves házigazda azonnal nyitotta az ajtót és körbevezetett minket. Rengeteg csodás madárkát nézhettünk meg, és volt pár kisebb emlős is. Minden fajról részletesen mesélt nekünk a tulaj, és hazafelé búcsúzóban még kiásott nekünk egy facsemetét a kertből. Iszonyú szépek voltak a rengeteg színben pompázó papagájok, kedvenceim a kis Lórik voltak, akik még azt is tudják mondani hogy “mi van, te kis szarházi?!” Hihetetlen jópofa madarak! És muszáj kiemelnem a gyönyörű pávát! Azt hiszem ennél szebb színeket én még nem láttam madáron. Órákig tudnám csak úgy nézni.

Zákányszék után, feltöltve élményekkel, hazafelé még beugrottunk a helyi rétesházba. Mindenkinek nagyon ajánlom ezt a helyet, én egy különleges túrós-barackos-csokis rétest kóstoltam (mindezt egy rétesen belül). Érdemes az ízekkel kísérletezni, szerintem! Ha már itt voltunk, a rétesház melletti tájházat is megnéztük természetesen. Szépen be van rendezve, és lehet írni a vendégkönyvbe (nekem ez mindig kedvencem, valami nyomot hagyni magunk után a többieknek). Este a fürdő felé vettük az irányt és kúráltuk magunkat a gyógyvízben. Picit csalódás volt a fürdő, mert úgy vettük észre hogy inkább a kisgyerekes családokra  van minden kihegyezve. Konkrétan két medencét tudtunk érdemben kihasználni, s azok is iszonyú picik voltak. A víz viszont jótékonyan hatott a lábamra, plusz kipróbálhattam a Kneipp medencét, aminek a lényege hogy váltott hideg-meleg vizes medencék követik egymást, s az aljuk apró kavicsokkal van kirakva, ezeken kell sétálgatni. Gyilkos élmény, viszont javítja a vérkeringést és az izületi gondokat gyógyítja.

mora1

A második nap nem annyira volt a miénk. Szegedre mentünk át megnézni a vadasparkot. A hely maga hatalmas nagy és rengeteg állatka van. Nagyon szépek, aranyosak, egy egész délelőttöt elsétálgattunk itt. Karinak volt egy kisebb hisztije, amin meg is lepődtem, mert tökre nem jellemző ez rá. Állítólag “elzavartam” őt a pingvinektől mert fényképezni akartam. Szerencsére délre sikerült a durcán túllendülni és szent volt a béke. 🙂

Délutánra mindenki bepunnyadt rajtam kívül, és otthon akartak feküdni az apartmanban. Csak én szedek egyedül Béres-cseppet, és addig pushingoltam Karit míg végül rávettem egy kisebb ládázásra a környéken. Annyira nem volt jó ötlet, mert a bivalyrezervátum láda pl. eltűnt, és a bivalyok sem mutatták sajnos magukat, a határ mentén lévő ládához pedig annyira durva homoktengeres utak vezettek hogy néha komolyan aggódtam hogy mind itt halunk meg és a szívünkből keselyűk fognak majd csak lakmározni. Szerencsére, nem így lett, viszont “üres kézzel” mentünk haza.

Este következett az újabb pech-széria. Gondoltam a szálláson kipróbálom a jacuzzit apáék apartmanjában. Cserkeszőlőről olyan jó élményeim voltak, hát ezt most rendesen felülírtam. Kétszer köpött pofán a fúvóka büdös, állott vízzel, úgyhogy ott akkor úgy döntöttem hogy én balra el, és maradjunk inkább csak a tusolásnál. Ezután anyáék fürdőztek, és sikerült apának elcsúsznia a vizes kövön. Bordával ráesett a jacuzzira, na innentől iszonyú fájdalmakkal nyomta végig az egész wellness-programot. Itthon tudott csak elmenni orvoshoz, ahol kiderült hogy valószínűleg eltört a bordája, de minimum megrepedt. Csodás kis incidens, mit ne mondjak! Ő meg egy hős, hogy ennek ellenére csak néha sziszegett a fájdalomtól és végül minden programban részt vett, amit csak kitaláltunk!

mora2

A harmadik nap sikerült szerintem a legjobban. Itt annyi programunk volt, hogy csak kapkodtam a fejemet. Kezdésként Kiskundorozsmára mentünk, megnézni a híres helyi szélmalmot. Sajnos csak kívülről tudtuk megcsodálni, de egy igazi kis cukiság, és ha már itt voltunk ládáztunk is persze, majd a Szélmalom vendéglőben ebédeltünk egy hatalmas adagot. Ezután a Sziksós-tóhoz mentünk sétálgatni, és a Dorozsmai ligetbe. Mindenhol nagyon szép időt és csodás környezetet fogtunk ki, nagy tóval, aranyos kápolnával, sok zöld fűvel, madarakkal, lepkékkel, őzekkel. Délután apáékat visszavittük Mórahalomra fürdeni, mi pedig újra Szeged felé vettük az irányt hogy találkozzak egy kedves barátnőmmel, Dorkával. A lábamra tekintettel csak rövid sétát terveztünk, ami persze nyilván nem jött össze és úgy alakult hogy egész estig mentünk és mentünk. Nagyon élveztem, Szeged belvárosát kicsit körbejártuk, láttuk a szép Szőke Tiszát, most már tényleg értem, miért hívják Szőkének! Sütiztünk és kávéztünk az Acapella cukiban, és még a helyi kis Húsvéti vásárt is sikerült megnézzük, plusz láthattam a nevezetesebb helyeket mint a Színház, a Dóm, a víztorony, a múzeum, a fürdő, a rakpart. Szeged nagyon szép és élhető városnak tűnik, barátságos hely! Estére baromira elfáradtunk, de végre be tudtuk pótolni a nagy beszélgetéseket is!

mora3

Utolsó napra programnak a szegedi Füvészkertet hagytuk. Sikerült jó időben menni mert a tulipánok épp fénykorukat élték és ezer színben pompáztak hatalmas tengerekben. Anyáék nagyon élvezték ezt a programot, legszívesebben mindenből palántát hoztak volna haza! Az én személyes kedvencem a sziklakert volt a szép fehér kövekkel és kaktuszokkal, pozsgásokkal. Hát ezen a napon is jó sok fotót lőttem! Délután visszamentünk Mórára, pancsolni. Estig a fürdőben voltunk, majd felvettük a cuccokat a szálláson és könnyes búcsút intettünk. Annyira jó élményként maradnak meg bennem ezek az utazások, mindegyik másképp emlékezetes, de Szeged környékén még nagyon sok kiaknázatlan látnivaló van. Az az érzésem hogy még járunk majd erre!

mora4