Újabb geocaching-téma következik! A héten próbáltuk befejezni a Szekszárd Power Trail egy kisebb szakaszát, ezért munkaidő után/illetve előtt a szép időben ládák után vadászgattunk Karival és a kiskutyával. Szerencsére már nyúlnak a nappalok, ezért nem kell mindig hétvégéig várni egy-egy kirándulással, plusz mivel ezeknek a ládáknak a rejtésében közvetlenül nem vettünk részt, így számunkra is élmény számba megy fekutatni őket. Hála égnek sík terepen jártunk, így a lábam is elég jól bírta a kiképzést. Utólag megnéztük a GPS-en hogy mennyit mentünk, és szombaton pl. csak 4 km volt, de abban én eléggé elfáradtam, sokkal többnek éreztem és a végén már kihívást okozott rendesen pakolgatni a jobb lábamat. Majd folyamatosan  biztos tudok emelni és javítani ezen a tempón is, de egyelőre jó nekem a nyugdíjas üzemmód. Amúgy is a kirándulás élménye volt a lényeg, és ebben megint nem volt hiány!

ebesek

A ládákat nagyjából rendben találtuk az út mentén, 1-2 darab hiányzott, ezt be lehet tudni annak hogy a patakot kiárkolták és a földeket beszántották pár dobozzal együtt. Volt amit törötten találtunk, néhány logbookot a földön, és egy alkalommal az egyik ládát teljesen földbe tiporva, félbe törve, de még így is jó az arány szerintem (tekintve hogy tavaly ősszel raktuk ki őket, és ez a terep nem kínál túl sok jó rejteket, eléggé sivár a terület).  Kidolgoztunk egy új módszert is a kutya alternatív geocache-hasznosítására. Vannak olyan meredek részek, ahol én sajnos egyáltalán nem tudok felmászni és segíteni Karinak a keresésben. Itt ő egyedül megy a kaptatóra, majd felhívja magához Bonot, a megtalált ládát a hámjára erősíti, leküldi hozzám és így én is megnézhetem a ládát, logolhatok, örülhetek a találatnak. Utána a szőrmók lelkesen visszaszállítja a ládát a rejtekhez. Nagyon jól működik, nem is tudom miért nem alkalmaztuk ezt már korábban! Összességében tök jó sétákat tettünk minden nap és jól esik a friss levegőn lenni a sok téli poshadás után. A természet is éledezik, mert legutóbb már láttunk őzeket, rókát, ragadozó madarakat körözni és egy fácán-pár éppen mellőlünk repült fel a bozótosból. Sajnos ritka az az alkalom hogy le is tudom fotózni őket, de mindig lesben állok, hátha! Alig várom a következő klassz túrákat, mert ládából még akad bizony bőven!