Azt még csak elfogadtam volna, hogy ez a hét nem a mi hetünk. Már hétfőn azzal indultak a történések hogy Kari lerobbant a 6-os út mellett a kocsival. Ez mondjuk maximálisan a mi hibánk, már rég meg kellett volna nézessük miért kattog és berreg szerencsétlen golf. Kiderült hogy az ékszíj bemondta az unalmast és a görgők is. Egy szervízben eltöltött délutánnal és pár 10.000 Ft-al orvosoltuk a problémát.

Azon viszont nem tudok ilyen könnyen túllendülni, hogy csütörtök hajnalban néhány rohadék feltörte a kocsinkat és elvitte belőle Kari pénztárcáját. Még csipásan, munkába készülődés közben ért a hír, egyszerűen nem is tudtam elhinni. Fél hétkor már kint voltak a rendőrök nálunk és helyszíneltek, a miénken kívül még 2 másik kocsit törtek fel ugyanezzel a technikával, ugyanezen a reggelen, a környéken. Szépen követhető a nyomvonal amerre a rablók vonultak. Amúgy sosem szoktuk a kocsiban hagyni az értékeinket, mindig kínosan ügyelünk hogy be legyen zárva az autó, riasztónk is van. Most az egyszer kint volt a tárca és egyből lecsaptak! Még folyik a nyomozás, úgyhogy egyelőre erről nem is szeretnék többet írni. Csak annyit hogy sokkolódtam/tunk. A miénk egy igazán csendes környék, de úgy tűnik hogy már ebben sem lehet hinni ezek után. Ja, és még annyi, hogy a rendőrök előtt maximálisan le a kalappal! Nagyon kedvesek és segítőkészek voltak, és az eset után kb. 3 órával már meg is találták Kari pénztárcáját, amit a patakba dobtak az elkövetők. Az iratokat így szerencsére nem kell újracsináltatni, csak az autóüveg és Karinak pár kártyája bánta. És a lelki világunk…

1395230_624402084283700_562121767_n