Wellness wellnesst követett az elmúlt napokban, mert Sárvár után most anyáékkal és Bonocival utaztunk el négy napra, Cserkeszőlőre. Kibéreltem egy csendes kis apartmant, ahol maximális nyugalomban tölthettük el együtt ezt a pár napot. Cserkeszőlő egy elég pici és nyugis település, nagyjából minden a gyógyfürdőről szól itt, amit nem is bántunk, hiszen a fő programok közt szerepelt a fürdőzés nálunk is. Különleges, nagyon barna színe van a víznek, és elég jellegzetes szaga. Ha hihetünk a leírásnak akkor kátrányos a víz, és főleg az izületi-, mozgásszervi-betegségekre ajánlott. Lehetett is érezni a jótékony hatását, mert amint belmentünk fájt minden porcikánk, ami állítólag azt jelenti hogy használ. Nagyon sokat lubickoltunk a medencékben, és szuper-büszke vagyok Karira, mert mostanra kiteljesedett a tudása (és beért a sok belefektetett energiám): végre megtanult úszni!!! Az élmény medence általában zsúfolt volt a gyerekektől, de este azért tudtunk benne gyakorolni. Már nagyon ügyesen szeli a habokat!

A pancsolás mellett persze felfedeztük a környék látnivalóit. Karival körbejártuk picit Cserkeszőlőt és környékét és ládázgattunk. Jártunk a belvárosi templomnál és a fürdőnél, aztán kiautóztunk a pusztaságba Csörkehalmára, ahol egy érdekes magaslatról nézhettük meg az alföldi tájat. Szép volt és különleges, a domb körül mindenhol búzakalászok. Egész más világ mint a Dunántúl. Láttuk azt a helyet is, ahol először fedezték fel a feltörő termál vizet. A nagy semmi közepén négy csap áll ki egy falból, a helyiek este tömegével járnak ide ki és viszik haza maguknak a fürdővizet. A napok zárásaként gyógyfürdő volt a kötelező program nekünk is, majd a  szállásra visszatérve vacsiztunk, főztünk, boroztunk, kártyáztunk, nassoltunk és röhögtünk. Külön kiemelendő pozitívum, hogy még a szállásunkon is olyan jacuzzi-kád volt, amibe a helyi termál víz bugyogott. Hát én ebben töltöttem az összes estét egy habos fürdő kíséretében. Hihetetlen relaxáló és nyugtató élmény volt. Ki tudnék így simulni a hétköznapkon is!

cserke1

Persze anyáékkal is terveztünk be közös kirándulást és csavargást. Elmentünk Tiszakürtre, megnézni az itteni arobrétumot. Anyuék nagy növény-mániások, így biztos voltam hogy nekik tetszeni fog az élmény. Szerintem ez sokkal szebb hely volt mint a sárvári, több nagy nyitott tisztással és térrel, jobban elkülönülő kis zegzugos ösvényekkel, és még egy kilátót is találtunk, amibe apuval halált megvető bátorsággal felkapaszkodtunk. Megérte a látványért!

Az utolsó napon anyuék még elmentek csobbanni egyet, mi pedig Karival a szomszédos Tiszakécskére tettünk kirándulást. Jó sokáig kerestünk egy ládát a horgásztó mellett a bozótosban. Kb. egy órán át tanakodtunk, mire kiderült hogy a rejteket az első pillanattól megtaláltuk, csak a “lényeg” leesett a helyéről és végig rajta toporogtunk. Nagy volt a megtalálás öröme. Ezután lementünk egészen a Tisza partjáig, sétálni egyet. Nekem szekszárdi lánynak nagy élmény volt életemben először látni a Szőke Tiszát. Tényleg egészen más mint a Duna, de teljesen magával ragadó! Jó pár órás kirándulást zártunk ezen a szép helyen, a kutya is kellően elfáradt, így visszamentünk anyáékért Cserkére, plusz ebédeltünk is egyet a fürdő előtti étteremben. Hazafelé még megálltunk Tiszaugnál, hogy közösen megnézzük a Holt-Tiszát. Bonokának hattyú-közeli élményben volt része. A Balatonon már párszor támadtak rá hattyúk, de ez az itteni különösen erőszakos és sziszegős volt. Vicces volt látni ahogy a pöttöm kutya és a hattyú utálkoznak a stégen. Mikor kigyönyörködtük magunkat a Holt-Tisza látványában elindultunk haza, és szomorúan intettünk búcsút a pihenésnek. Sokkal több ilyen relaxálós alkalom kéne az egész családnak, azt hiszem!

cserke2