Azért szeretem annyira a Szekszárdi Szüreti Napokat, mert mindig ugyanaz és mégis minden évben picit más élményt nyújt. A tavalyi végigbulizott három naphoz képest most teljesen másképp alakult számunkra a rendezvény. Sokkal több időt töltöttem pl. a standban, apával folyamatosan váltottuk és segítettük egymást a munka frontján. Lelkileg és fizikailag is már előre készülök ezekre a hétvégékre, mert tudom hogy baromi fárasztó lesz, viszont borzasztóan fogom élvezni.

Ebben az évben több szálon futott a  családunk, ugyanis vendégünk volt Franciaországból, aztán itt voltak Rituék is 3 napra, rengeteg baráttal, ismerőssel, rokonnal találkoztunk, folyamatos jelenlét kellett a standunkban, a kollégáimmal is nyélbe ütöttem egy közös éjszakai bandázást, plusz Kariék örömrepülést szerveztek, így a Béla tér tetején is sűrűn megfordultunk az őcsényi sátorban. Maximálisan pörgős pár nap volt. Mivel a belváros már teljes pompájában áll, így visszakerülhetett a Szüreti Fesztivál a régi helyszínre! Nagyon örültünk, minden olyan szép lett, és most picit lejjebb árultunk, jó a változatosság ilyen téren. Megint nagyon sok szép kézműves terméket láttam, minden évben vannak visszatérő kedvencek és újdonságok is. Igyekeztem a család minden tagjának bevásárolni: anyukám kutyusos ajtó-táblát kapott, a mamám fából faragott cicákat, Francoise kerámia virágokat, apa egy különleges chilli paprikát, Ritunak sálat vettem, Karinak pedig egy repcsis hűtőmágnest. Hahh! Kész szerencse hogy kerestem is egy kis pénzt! 😀

szureti2013

Olyan klassz amúgy ennek az egésznek a hangulata, hogy este a sátor mögött borozhatunk és beszélgethetünk, mindig van valami jó kis koncert, ezer barát, és idén a kollégáknak örültem a legjobban, mert tényleg tök jól összejöttünk, még a céghez is beugrottunk meglátogatni az aktuális éjszakás kispajtásunk (innen pedig nyilván csak gyümölcspálinkával térhettünk vissza a standba).

Talán a péntek volt a leglazásabb nap mind közül, akkor volt időm kicsit körbejárni a vásárt, nyugodtan nézelődni és fotózni, a többi napon meg szaladtunk ide-oda. Anya otthon állt helyt a konyhában és ellátott minket mindenféle finomsággal, a szokásos kolbászos pogácsáját pillanatok alatt elkapkodta a kézműves szekció + a haverok. A vasárnapi nap már Kariéknak is jól alakult, rekord mennyiségű utast gyűjtöttek be a légi bortúrára. Kari fuvarozta a jelentkezőket Őcsénybe a kisbusszal, tökre vicces egy ekkora járműben utazni, nekem nagyon tetszett. Egyedül azt sajnáltam hogy a Rituékra idén picit kevés időnk jutott, de azt hiszem nem panaszkodhatnak mert körbe-ládázták rendesen a szekszárdi környéket, este pedig a standban koccinthattunk közösen. A vasárnap esti program a munkahelyem bemutatása volt számukra, itt faltunk fel egy rekord méretű mexikói pizzát szigorúan kézből és papírdobozból, ahogy kell. Emlékezetes este lett!

Mindig szeretnék mindent részletesen leírni erről a pár napról, de persze úgysem sikerül teljesen éreztetni hogy mennyire klassz élmény “belülről” látni ezt az egészet. Intenzív, boldogságos, és kell pár nap hogy feldolgozzam. Nagyon jó volt! Mint mindig! Köszi hogy jöttetek! ♥