A Mesterségek Ünnepe után csak egyet kellett aludnunk, és már indulhattunk is Siófokra, az egy hetes nyaralásunkra, Karival kettesben. Ilyen hosszú ideig még sosem vakációztunk, szóval izgatottan vártam az egészet…

Sikerült nagyon jó szállást választanom: nyugodt, csendes környéken egy aranyos kis panziót. Pihenésre tökéletesen alkalmas volt. Mindennel el voltunk látva, a szállásadók kedvesek és barátságosak voltak, érkezéskor már egy Balaton szelet várt a párnánkon, ami nagyon jópofa figyelmesség szerintem. Hatalmas kert tartozott a szállóhoz, szóval egyszerűen minden szuper volt ilyen téren!

Első nap berendezkedtünk és már csobbantunk is a Balcsiba délután. Jól tettük hogy így tettük, mert éjjel már jött is a vihar és a hidegfront, ami végig kitartott egész héten. Gyakorlatilag fürdeni a továbbiakban esélyünk sem volt. Nekem még első nap is hidegnek tűnt a víz, sikeresen meg is fáztam, így a hét hátralévő részében orr-fújva és köhögve teljesítettem a programokat, majd Kari is csatlakozott ebben hozzám. Úgy szép az élet ha zajlik, ugye!

A rossz időre való tekintettel második nap rögtön Szárszó felé vettük az irányt, megnéztük a krokodil és teknős zoo-t. Ár-minőség arányban picit jobbat vártam a helytől. Az idegenvezetés a 0-val volt egyenlő, az üveg falak mögött néhány kroki alig látszott, és sok helyen csak 1-1 laminált lap tudatta velünk hogy mit is látunk éppen. Pici többet vártam a helytől, de a teknőcök tényleg nagyon aranyosak voltak. Szárszón még sétálgattunk picit, vigyáztunk nehogy elvigyen minket a viharos szél, majd a nap második felét már az Ezüstparton töltöttük, ládázással.

siofok_nyaralas_masodszor1

A legtöbb napon Siófokon maradtunk és bejártuk a már ismert és még ismeretlen helyeket. Folyton új dolgokat fedezek fel a városban, amiket eddig még nem láttunk, most tényleg módunk volt Siófok minden részét bejárni. Elsősorban a .com-os ládákra vadásztunk, és akadt egy-két kacifántos rejtés. A víztoronynál szerintem kb. 5-6-szor jártunk, számolgattunk, ötleteltünk, kalkuláltunk, kutattunk, töprengtünk. Ennyire rafinált rejtéssel még nem találkoztunk eddig. Nem akarom lelőni a poént, de haláli jó volt és nagyon nagy volt az öröm a végén, mikor megtaláltuk a “ládát”, ami abszolút nem mondható hagyományosnak. Éjjel fel is mentünk a víztorony tetejére, nagyon szép volt a magasból nézni Siófok fényeit. Csak egy üveglap választott el minket mélységtől, én persze picit féltem a magasban, de tényleg egy élmény volt itt fent is járni. A Jókai-parkban egy délután, hosszas keresgélés után, összetalálkoztunk egy geokesser családdal, velük közösen kutattuk az egyik dobozt jó sokáig. Szeretem amikor plusz társaságunk is akad a játékban. Egy új kedvenc éttermem is lett idén, a Hintaló étterem, ahol tényleg minden a hintapacikól szól. Hangulatos hely, aranyos dekorokkal, és a kaja sem utolsó!

siofok_nyaralas_masodszor2

Egy teljes napot rááldoztunk az északi partra, konkrétan Tihanyra és Füredre. Az eredeti terv az volt hogy majd a szállásunk is valahol itt lesz, de sajnos nem találtam megfelelőt, így komppal mentünk át Szántódnál, majd indulhatott a túrázás/keresgélés. Az újlaki templomromhoz ismét felmásztam a hegyre szandálban. Nagyon szép volt a rom és környéke, de most már tényleg üssön meg valaki, ha nem veszek magamnak egy normális sport- vagy túracipőt az ilyen távok teljesítésére. Füreden a következő állomás a Lóczy-barlang volt. Itt dőlt el számomra véglegesen, hogy én tökre odavagyok a barlangokért és nagyon érdekelnek. Már a tapolcai is tetszett, de ez is annyira szép és misztikus volt! Az idegenvezető úr kis csoportban vitt le minket a barlang mélyre, mindent alaposan megmutatott és elmagyarázott, nagyon élveztem. Szűkebb járatok voltak mint Tapolcán, és még azt is megtapasztalhattuk milyen mikor a barlang teljes sötétségbe borul. Félőseknek nem ajánlom! A barlangászás után még lementünk sétálni Füred kikötőjébe. Megnéztük a vitorlásokat és kicsit elvegyültünk a tömegben. Szépen felújított az összes sétány itt, tényleg kellemes hely, és a bor napok még javában tartottak, úgyhogy volt látnivaló!

siofok_nyaralas_masodszor3

A hét végére a hideg mellé az eső is megérkezett, de ennek ellenére nem mondtunk le a betervezett programól: Hidegvölgybe mentünk megnézni a halastavat és a kis vadasparkot. Szerencsére az eső pont elállt addig, míg körbejártuk a helyet. Hát mit ne mondjak, nagyon élveztem! Annyi aranyos állatka volt, mindegyiket egész közelről megnézhettük és meg is simogathattuk. A kedvenceim azt hiszem a borzok voltak és a póni, na meg a kis malac, aki végig követett minket farkcsóválva a kerítés mellett. Kari kutyatámadás áldozata lett, megtapasztalta hogy milyen vérmes tud lenni egy 10 hetes kölyök foxi. Ez a fajta bizony nem viccel! 😀

siofok_nyaralas_masodszor4

Az utolsó esős napokra már csak lazás programok maradtak: nagy séták a kikötőben és a panzióból kipakolás. Bejelentkeztünk még a helyi rádiós múzeumba, egy idős bácsi körbevezetett minket a pici helységben, amit maximálisan telezsúfoltak látnivalóval. Sokat mesélt a siófoki rádiós életről, írtunk a vendégkönyvbe, és meglepetten hallottam, hogy milyen aktív itt a klub élet. Még rádiós lányok és távíró bajnokok, növendékek is vannak, ami szerintem ritkaság számba megy. Hazafelé most új útvonalon jöttünk, Balatonszabadinál még megálltunk egy szobros multi ládát megcsinálni. Az esőfelhők ugyan végig kergettek minket, de viszonylag szárazon sikerült a pontokat teljesíteni.

siofok_nyaralas_masodszor54

Iszonyú gyorsan elreppent ez a hét, és nagyon nem akaródzott hazajönni. Egy csomó szép, közös élményt szereztünk ismét, és annyira jó volt tényleg maximálisan csak lazítani és pihenni. Minden nap sokáig aludhattunk, ami nekünk nagy szó, hiszen a munkánkból kifolyólag mindketten kb. 5:50-kor kelünk egy átlag hétköznapon. Sokat túráztunk, finomakat ettünk, rengeteget beszélgettünk és nevettünk, érdekes dolgokat láttunk, múzeumokban és a természetben is voltunk, még picit fürödtünk is, esténként a szálláson ping-pongoztunk és söröztünk.  Kiérdemelt pihenős hét volt ez, és most egy évig megint nélkülözni fogjuk a Balcsit. Azt hiszem méltán fog hiányozni!