Hétvégén vásáros programban volt részünk. Kari Őcsényben szelte a felhőket, így apával kettesben indultunk útnak Györköny felé, a Nemzetiségi napra, amin már korábban is részt vettünk párszor. Jó hangulatú napot töltöttünk el kettesben. Mindig bennem van a gondolat, hogy ki tudja meddig fogunk kézműveskedni, és közösen vásározni járni, úgyhogy ki kell használnom minden adandó pillanatot. Sosem lehet tudni, mit hoz az élet! És akkor innentől jön az ömlengős rész, hiszen tudjátok hogy mennyire szeretem a pincesorokat. Hát ez a györkönyi is csodálatos, nehéz betelni az apró kis hangulatos pincék látványával. Annyira szép és természetközeli! A másik bónusz pont hogy Györköny állandóan tele van törpe schnauzerekkel. Most komolyan, ezek szerintem meg akarnak engem venni kilóra! Voltak kóbor kutyuskák is, természetesen őket is dögönyöztem és jutott nekik pár zsömle, amit eredetileg magunknak szántunk. Mi még ehetünk eleget 🙂

gyorony2013

Hogy a vásárról is írjak, nem volt túl sok ember, viszont akik jöttek, lelkesen vásároltak. Új gyűrűket és lógós fülbevalókat vittem, szerencsére sikerük volt, és még az időjárás is kegyes volt hozzánk végig, a szél csak párszor döntögette el az ékszeres állványokat. Vicces volt, de az utcából még egy szomszédasszonnyal is sikerült összetalálkozni. Kicsi a világ! Sokadszorra kell leírnom ezt. Kaptunk isteni ingyen-ebédet is a szervezőktől. Sógorgulyás volt, sonkás-zöldséges gőzgombóccal, és pukkadásig jóllaktunk. Apával hoztuk a szokott hangulatot, sokat nevettünk és végre volt idő kettesben is beszélgetni, ezek a pillanatok tényleg nagyon sokat érnek nekem! Este fáradtan tértünk haza, hogy aztán visszamehessek a melóba. Munka-vásár-munka, ez így azért elég kemény volt, de lenyomtam. Büszke vagyok magunkra és örülök ennek a klassz szombatnak apuval!