A hétvége tagadhatatlanul a hét legjobb része mindig. Ilyenkor ráérünk közös programokat szervezni, pihenni, együtt lenni a családdal. Ez a kedvencem! Az elmúlt napok pörgősen alakultak és nem értünk rá unatkozni.

A pénteki nap még a semmittevésé, takarításé, pihenésé és nagy kutyasétáké volt. Szombaton viszont belecsaptunk a lecsóba! Kari a délelőttöt a reptéren töltötte az első üzemnapján, ismerkedett a reptérrel, a gépekkel, a társasággal.

Délután közösen Sötétvölgy felé vettük az irányt, mert az ACC tagokkal bevállaltuk hogy a gyermektáborban egy csoport kisiskolásnak bemutatjuk picit a geocachinget, és persze elvisszük őket ládázni. Röviden elmeséltük hogy miről is szól ez a játék, majd három csoportra osztva a gyerekeket, elindultunk kincset keresni. Szilárd vitte a GPS-es csapatot, mi Anikóval és Karival lábnyomok segítségével keresgéltünk az erdőben. A kisebbek hihetetlen lelkesek voltak, szaladtak fel a dombra, néha alig tudtam utolérni őket. Az útvonal bejárása után csoportokat cseréltünk egymás közt, és Puxing rádiókkal tartottuk a kapcsolatot túra közben. A második csoportunk már nem törtetett ennyire, talán ekkora már picit elfáradtak, de azt hiszem alapvetően mind jól érezték magukat.

Sötétvölgyben eléggé megcsúsztunk az időnkkel, úgyhogy innen csak hazaugrottunk átöltözni, majd indultunk is Bajára, a halászléfőző fesztiválra. Többször is voltunk már, és számomra most a húzóerő inkább a Szabó Balázs koncert volt. Őt/őket szerettem volna látni. A koncert felét sajnos lekéstük, de még így is annyira jó volt, és szerencsém volt, mert a kedvenc számaimat még pont játszották a fiúk (Bájoló; Amiből születtél). Apuék is eljöttek velünk a koncertre, majd visszasétáltunk a térre enni egy finom halászlevet és inni egy kis bort. Kaptam közben egy szép fehér rózsát is, ami az egyik kedvenc virágom! Én még simán maradtam volna bulizni éjjelig, de sajnos haza kellett jönnünk hogy Kari tanulhasson a másnapi típusvizsgájára.

lotsoffun

Vasárnap délelőtt apával beizzítottuk a kertben a bográcsot, és nagyon finom vegyes pörköltet főztünk. Meleg volt, igazi nyári idő, a kutyák a lábunknál sertepertéltek, jól esett kint lenni a szabadban és zöldben. Miután degeszre ettük magunkat, kimentünk Kari után a repülőtérre. Apát is picit körbevezettük, megnéztük hogy hogyan csörlőzik fel a gépeket. Szerintem olyan szép az a hatalmas nagy kifutó! Apának is tetszett. Visszafele sétáltunk a hangárig, hát mit ne mondjak, elfáradtunk a végére. Sajnos nem tudtuk megvárni amíg Kari került sorra a repülésben, mert este engem várt az iroda és munka. Minden esetre így is tök jól feltöltődtünk élményekkel mindannyian. Lehetne mindig hétvége!