Vasárnap egy igazán különleges programban volt részünk! Már egy éve tervezgettük hogy újra kimegyünk az őcsényi reptérre, ami nagyon közel van hozzánk, és Kari időtlen idők óta szeretett volna repülni egyet. A vitorlázórepülést még nem próbálta, és most lecsaptunk egy üzemnapra, a főnökével együtt kimentünk megnézni a gépeket. Annyira klassz ez a hely, tök jó elsétálni az óriás repcsik mellett. Némelyiknél csak ámultam, hogy hű ez mekkora monstrum, és mégis fent marad a levegőben! A vitorlázógépeknél pedig pont az volt a furcsa hogy egy látszólag tök könnyű kis semmiség, és hogy siklik odafenn! Hihetetlen meredeken mennek felfelé a csörlőzés után a gépek. Számomra baromi ijesztő az egész, de a fiúk mentek 1-1 iskolakört és hát mondanom sem kell, le sem lehetett törölni a vigyort az arcukról. Én az ilyesmihez iszonyúan félős vagyok, még győzködöm magam (a bátor énemmel) hogy egyszer nekem is ki kell próbálni. Nem tudom, jó ötlete-e a tériszonyomat a klausztrofóbiámmal összezárni egy műanyag dobozba és felküldeni a levegőbe, minimum 400 méterre. Viszont maga a repülős klub tényleg tetszett, a gépek is, a nagy kifutó, a profizmus, amivel koordinálták a repüléseket, a repvezető és a többi klubtag is nagyon kedves volt. Van olyan érzésem, hogy még vissza fogunk térni ide, pláne hogy most már apa is csatlakozott a rajongók táborához, és ki akarja próbálni a vitorlázást, Kari pedig szakszolgálati engedélyt akar szerezni. Buggyant egy család az enyém, nem is kétséges!

ocseny_repules1