Sokszor írok itt a blogon a kertünkről, amit lehet hogy már unalmasnak találtok, de én annyira szeretem! Kislány korom óta kertes házban éltem, itt nőttem fel, és valahogy az évek során annyira alap dologgá vált számomra hogy van egy nagy, zöld, füves tér, ahová az ember kimehet és élvezheti a szabad levegőt, ha kedve támad. Sokszor grilleztünk itt, napoztunk, hintáztunk, piknikeztünk, kerti partyztunk, itt voltak a zsúrjaim, a medence partyk a barátnőkkel, a nagy szüli-, és névnapozások, a tollasozás, a kutyákkal labdázás, a fűnyírás, télen a hóember építés, hógolyózás. Itt száradnak a kerámiák, nőnek a növényeink, érnek a gyümölcsök és pompáznak a virágok. Korábban is volt sok gyümölcsfánk, a sárgabarack volt a kedvencem, ami sajnos azóta már nincsen meg. Pár éve jött be a képbe a veteményes, amikor apáék kitalálták hogy néhány zöldséget magunknak is termeszthetnénk, olcsóbban jönnénk ki, mintha boltban vásárolnánk. A kert felét lekerítettük a kutyák elől, és a “néhány zöldség”-ből azóta persze sokkal több lett. Tényleg igaz hogy ezeknek az ízével a bolti “víz-ízű” cuccok sosem érnek fel. Egyszóval szerencsésnek érzem magam hogy ilyen szép, nagy kertünk van. Amikor Pécsen éltem társasházban, mindig jól esett ide hazajönni, pihenni és levegőzni egyet. Csináltam pár fotót a mostani állapotokról, mert annyira szépen nő minden, ez a májusi változékony idő kedvez a palántáinknak. A kedvenceim most jég és a fejes saláták, amik hihetetlen zöldek, és ha rájuk nézek egyből az a gondolatom hogy kicsattannak az egészségtől. Megnyugtatásképp, a mű őz nem hozzánk tartozik, csak viccesnek találtam ahogy a kerítésen átnéz hozzánk. Ilyen kertszomszédja sincs akárkinek!

kert_majus