Az elmúlt pár nap teljes egészében a medvehagymákról szólt. Véletlenül láttam meg a neten, hogy a hétvégén Orfűn Medvehagyma Fesztivált szerveznek. Tudom, hogy rengetegen imádják ezt a növényt, Orfűn sem jártam még soha, így ezúttal ide terveztük az aktuális kirándulásunk. Jó sokáig autóztunk a Mecsekben, szerpentines utakon, erdők között kacskaringózva, mire Orfűre értünk. A fesztiválon rengeteg ember volt, de már az oda vezető úton is mindenhol autók parkoltak az út mentén és zsákokba, ládákba gyűjtötték a családok a zöld kincset. Megnéztük a pici, de aranyos fesztivált, vásároltam picit, és beültünk egy helyi étterembe, ahol megkóstoltam a medvehagymás-mustáros husit, nagyon ízlett! Szekszárdi kézműves ismerősökkel is találkoztunk, picit beszélgettünk, Bonoci megmártózott a patakban, majd továbbálltunk hogy ládázzunk is egyet a környéken. A tervezett 5-6 geoláda közül végül csak egyet kerestünk meg, a Sárkány-kútnál. Baromi meredek kaptató vezetett fel a kúthoz, lefele az utolsó 1 méteren sikerült is egy seggest dobnom. Nem is én lennék, komolyan mondom! A nap további részét sáros hátsóval teljesítettem. A környezet mondjuk kárpótolt, mert meseszép volt a tanösvény, virágos, igazi zöld erdős, mindenhol csobogó forrásokkal, kutakkal. A Sárkány-kútnak a története is nagyon érdekes: a monda szerint egy hétfejű sárkány élt ezen a tájon. A föld mélyében lakott, de ki-kijött a napvilágra. Egyszer, mikor visszabújt a barlangjába, nagy vihar tört ki, a sárkány pedig a barlangban rekedt. A szörnyeteg nem bírta eltaszítani a sziklákat, amikor ki akart jönni, de a nagy erőfeszítéstől a föld kérge körös-körül megrepedt és a víz több helyen hangos zubogással tört ki a mélyből. A sárkány a nagy munkában elfáradt és aludni tért. A forrás vize elapadt. Amikor újból felébred, és el akarja hengergetni a követ, újra megindul a forrás vize. Így váltakozik egymással kiszáradás és bővizűség aszerint, hogy a sárkány alszik, vagy feszíti a sziklát. Mikor mi itt jártunk, éppen ébren volt Süsü 😉

orfu_medvehagyma

Az összes tervezett láda hasonlóan mászós lett volna, ezért úgy döntöttünk hogy kicsit lazulunk az orfűi tó partján, majd továbbállunk. Végre láthattam, hogy hol rendezik meg a Fishinget! Nagyon szuper hely, picit elkapott a Balaton feeling. Hazafele muszáj volt megállnunk a Mecsekben és újra bementem az erdőbe, medvehagymát szedni. A kocsihoz már a jól megpakolt kardigánommal tértem vissza, hazafele enyhe hagyma szag terjengett a kocsiban.

Sikerült egy másik visszafele utat választanunk, és hogy – hogy nem – Pécsen, Uránvárosban kötöttünk ki. Ha már így alakult, betértünk a Szilárd Leó parkba ládázni. Én régen a park mellett laktam, most nagyon fura élmény volt ide visszajönni. Annyi minden megváltozott azóta, rengeteg új hely, új bolt, játszóterek, a parkokat felújították, a barátaim már mind elköltöztek, hazatértek a suli után vagy máshol dolgoznak, szétszóródtunk erre-arra. Egyszerre éreztem nagyon magaménak a helyet, és nagyon nem. Furcsa és kettős érzésem volt. Jó és rossz egyszerre. Azt hiszem túlzottan rám zuhantak az emlékek. A ládával gyorsan végeztünk, így volt idő a helyi cukiban sütizni egyet. Úgy gondoltuk, hogy még mindig nem mentünk eleget, így a város másik végén lévő Kodály központhoz kanyarodtunk ezután. Tavaly nyáron itt hiába kerestük a ládát a Rituval, most elhatároztam hogy nem adjuk fel! Végül sikerrel jártunk, de az omladozó központ és az elhanyagolt Balokány továbbra sem lesz kedvencem. Olyan kár az egészért, pedig egy tökre hangulatos hely lehetne! Ekkorra már mindannyian elfáradtunk a kiadós sétától, indultunk is haza.

orfu_pecs

De a medvehagymák sztorija itt még korántsem ért véget! Apa kitalálta, hogy egyik hétköznap elugorhatnánk még egy adag hagymáért, valahová a közelbe. A tesóm vezetésével így nekivágtunk Szálkának. A privát halastó mentén lesétáltunk egészen az erdész-házig, jó kis túra volt, és olyan területet találtunk, ahol ameddig a szem ellát hagyma nőtt. Hét megpakolt szatyorral sikerült gyűjteni. Azt hiszem hagymába-fulladás veszélye forog fenn nálunk. Bonoka a visszafelé úton úgy érezte, hogy neki muszáj az 5-6 °C-os tóban megmártóznia. Baromira örültem, de legalább az iszapot lemosta a lábairól (nézzük a dolog jó oldalát)! Otthon anya nekifogott a hagymák hasznosításának: kevertünk be vajba, zsírba, amit később lehet szendvicsekre kenni majd. És sütöttünk medvehagymás pogit is. Nagyon finom és állítólag egészséges, a gyűjtése pedig külön buli, egy kis túrával egybekötve. Szóval medvehagymára fel, mindenki!

medvehagyma_szalka