Nagyon apás típus vagyok, és alapjáraton ódákat tudnék zengeni az apukámról, hogy mennyire cuki, vicces, nyílt és kedves, barátságos ember. Nagyon szeretek vele lenni, tényleg jó a kapcsolatunk, és sok mindent megosztunk egymással, egyfajta különleges barátság. Ezen kívül fontos számomra az a kreatív energia ami belőle árad, és amivel engem is egy úton terelget. Mindig reménykedem, hogy valamit örököltem tőle, ebből a szép tulajdonságából. Most új hobbit fedezett fel magának, vagy inkább egy régit, újra. A főiskola alatt már rajzolt és festett, de valahogy ez később elmaradt. Pár hete újra előkerültek az ecsetek és a vásznak. Szeretnék egy kis válogatást megmutatni az első munkáiból. Akrillal és olajjal fest. Annyira csodálom a precízségét az alkotásban, és hogy mennyire aprólékos tud lenni. Biztos azért, mert nekem ez -ilyen szinten- sosem ment. Nyilván elfogult vagyok, de nekem (a kerámiák mellett) a képei is nagyon tetszenek.

Olyan jó, hogy ezek a dolgok megmaradnak nekünk, és majd valamikor az unokák is láthatják hogy milyen ügyes volt anno a nagypapa! És itt van a mester, ahogyan fest. Hihetetlen cuki, nem?! 🙂