Sosem szerettem az év utolsó napjait. Vagy buliztam valahol, és arra gondoltam: bárcsak maradtam volna otthon. Vagy otthon maradtam, és arra gondoltam: milyen nyugdíjas vagyok, öregen és magányosan fogok meghalni, miért nem mentem el inkább szórakozni valahova. Nem szeretem a kényeres bulikat és programokat. Mióta a v.legénnyel együtt vagyunk, általában itthon töltjük ezeket a napokat, nyugiban és csendben, családdal, néha kirándulással. Idén délután kimerészkedtünk picit a hegyre, én a naplementében sétáltam a gerincen a kutyával, míg a férfim rádiózott. Néztem a vörös fényeket, a ködöt, és gondolkodtam a 2012-es évemen. A naplemente tényleg az abszolút kedvencem. Annyira csodálatosak ilyenkor a fények, a tónusok, a kontrasztok. Minden! Ilyenkor a legjobb fotózni. Magic Hours ♥

Valahol régen azt olvastam, hogy olyan a kutya, amilyen a gazdája. Hát, öhm.. Ránk ez abszolút igaz. De szakállam azért nincs!


Az estét ezután itthon töltöttük, készülődéssel, és az új év várásával. Anyának segítettem a konyhában, a vacsi összeállításánál. A “rettegett narancsos kacsa” elkészült. Erről később részletesen szeretnék majd írni. Finomakat ettünk (degeszre), aztán pihiztünk a tv előtt, majd családi koccintással és ködben tűzijáték bambulással zárult az este. Nekem ez meg is felelt dec.31.-re programnak, bőven, nem vittük túlzásba a dolgot. Könnyedén túl is tettem magam azon, hogy megint eltelt egy év.

2013 első napján Bátaszékre utaztunk át. Sokkolóan hideg idő lett, mindenhol zúzmara, a köd sem akart felengedni. Tiszta fehér volt minden, de hó nélkül. Nagyon szép, és sejtelmes. A barátnőmtől kaptam ajándékba egy újévi szerencse-malacot, nagyon remélem, hogy legalább olyan szép évet fog hozni nekem, mint amilyen 2012 volt! BUÉK mindenkinek!