Régóta foglalkoztat már a gondolat, hogy valamit tegyek valakikért vagy valamiért. Csak úgy. Hogy ezáltal jobb emberré váljak. Lényegében erre törekedni, szimplán csak valami jót tenni, mindig csodálatos dolog. A szombati nap nagy részét a kutyusoknak szenteltük. Reggel a sajátjaimat vittük az állatorvoshoz, bekerültek végre a mikrochipek. Én még sosem hagytam el az állataim, de megnyugtató a tudat, hogyha bármi baj történne, biztosan hazakerülnének hozzám a drágáim. Aztán délelőtt a szekszárdi állatmenhelyen jártunk. Már régóta figyelemmel kísérem az interneten a ténykedésüket, de most összegyűlt nálunk egy nagyobb adag meleg pokróc, takaró, pléd. Nem szerettük volna kidobni ezeket, ezért inkább kivittük a kutyusoknak, hogy ne fázzanak a télen. Éppen örökbefogadó nap volt, körbejárhattunk, megetethettük az állatkákat, és osztogathattunk egy kis simit nekik. Azok a csodálatos, okos szempárok ott a kerítés mögött!!! Nem is tudom leírni teljesen, hogy milyen érzés ezt látni. A menhely közel 200 kutyával, telt házzal üzemel állandóan. Lelkes és jószívű, önkéntes emberek pénzt és időt nem sajnálva, saját költségre, munkaidő után/mellett dolgozva üzemeltetik a helyet. Korábban, kislányként már jártam itt, akkor nagyon lehangolónak és szomorúnak találtam. Ezek a drága állatok, akiket a “gazdák” eldobtak maguktól mert túl nagyok, túl szőrösek, koszosak vagy elevenek voltak. Kifogás mindig akad.

Mai szemmel úgy látom, hogy ez a hely szomorú. És egyben csodálatos. Ezek az állatok egy második esélyt kapnak, egy jobb életre. Közösen megbeszélve, úgy döntöttünk a v.legénnyel, hogy időnként ki fogunk járni a menhelyre, segíteni, amiben tudunk. Valószínű, hogy nem nagy dolgokkal, mindig azzal, ami tőlünk telik. Viszünk ki nekik eledelt, további plédeket, lábasokat, segítünk kutyaházat festeni, sétáltatni a szőrmókokat, és hasonlók. Nagyon hálás vagyok a Karinak, hogy társ nekem ebben, úgy érzem, hogy ez egy hozzám közel álló dolog, amivel másokon is segíthetek. A jövő évi adóm 1%-ának is megvan már a helye. Na meg ismertek, ha lehetne, örökbefogadnám az összes kutyust! Ti szoktatok jótékonykodni? Ha igen, akkor milyen módon teszitek? Nagyon érdekelne!