Kétségtelen vannak a blogomon vissztérő témák, ilyen például a szüret a papánál, ahol minden évben segítünk a családdal, kisebb-nagyobb létszámban. Idén mind mentünk, a férfim igazoltan maradt távol, munka miatt. A papámnak tényleg a mindene a szőlő. Jó pár éve alakították át a tanyájukat egy igazán lakható kis házzá, ezáltal ki tudtak költözni a 9. emeletről, a szűkös panellakásból. Most tényleg közel vannak a természethez, mégis mindenük megvan fenn a hegyen: víz, villany, kábel tv, fával tüzelnek, szóval egy igazi kis mini családi ház. A papám nagyon kedves, csendes, nyugodt és szeretetre méltó ember. Nagyon sok szenvedést megélt már az életben: az egyik szeme üveg szem, cukorbeteg, küzd az érszűkülettel, már több életveszélyes műtéten is átesett, a lábait pedig évekkel ezelőtt le kellett vágni, térdtől lefelé, mindkettőt. De! Ezen borzadalmak ellenére is vidám, optimista és életszerető! Ellátja magát és a mamámat, mankókkal ugyan de megy, autót vezet, bevásárol, bort készít, gondozza a szőlőjét, egyedül. Sokan tanulhatnánk tőle. Ez most róla a kedvenc képem, amit pénteken csináltam. Annyira Ő:
A náluk végzett szüret igazából inkább családi program nekünk, mint nagy munka. 1 – 1.5 óra alatt kb. elvégzünk mindennel, úgyhogy egy délelőtt alatt megvan a szüretelés oroszlánrésze, egyáltalán nem feszített tempóban. Kicsit a hűvös idő bezavart, de végül szerencsésen megúsztuk eső nélkül. A tesóm együtt szedte a szőlőt a párjával, annyira cukik voltak, csináltam róluk is pár aranyos képet 🙂
Fentről tényleg nagyon szép a kilátás és ilyenkor már minden zöld-barna-sárga színekben játszik, nem csak a falevelek, az egész táj. Az eső miatt a környező településeken még ült a köd. Szerintem ez csak annak nem tetszik, akiknek nincsen semmi szépérzéke. A lugast volt a legmelósabb leszedni, mert minden tőke vizes volt és a fürtökről is csöpögött az arcunkba a víz, de azért megküzdöttünk ezzel is:
Remélem, hogy a végeredmény finom lesz, és a papa elégedett lesz a munkánkkal! Nekünk lényegében egész évben tőle van borunk, mondjuk nem is iszunk sokat, de bőven ellát vele minket. A tanyában kuktában főtt kakaspörköltet ebédeltünk, aztán otthon pihengettem anyáékkal picit. Rákészültünk a szürettel a hétvégi lazításra!
Ezt jó volt olvasni! Bizony sokat tanulhatnánk a papádtól.. Régen nekünk is volt szőlőnk, igaz azért nem ennyi:)
Köszönöm 🙂 bizony, van élettapasztalata. Jó is, rossz is. És aki a mamám természetét és 0-24 csacsogását kezelni tudja, már rossz ember nem lehet. Majd egyszer bemutatom őt is neked 🙂 A szőlő pedig nem is olyan vészesen sok ám! 1 vagy másfél óra alatt lenyomjuk 6-7 fővel 🙂
Nem sok, mert az első fotón az a szomszéd szőlője, ami viszont rohadt sok. 😀
Mi szeptember második hétvégéjén szedtük le Apósomék telkén a szőlőt és még le is égtem olyan jó idő volt. 🙂 Tiszteletre méltó a Papád! Nekem nagymamám ilyen és úgy becsülöm Őt ezért!
Nagyon szép lett a hajad nagyon jól áll! 🙂
Ja, hogy csalóka a kép 😀 így már el tudom hinni:))
Ez tényleg a szomszéd szőlője, így sikerült lekapnom 🙂 Biztos azt nézegeti, hogy jövőre ő is többet ültet majd!!!!! Jajj nekünk 🙂 😀
Dia, nálunk itt már nem volt annyira jó idő, de legalább nem esett, az megnehezítette volna picit. És köszönöm szépen a gratulációt, a hajamhoz 🙂