Hello drágák! Megint egy nagyon jó kis augusztus 20.-ról számolhatok be nektek! Hosszas vajúdás után – menjünk, ne menjünk, hogy menjünk?!- végül mégis feljutottunk a Budai Várba, a Mesterségek Ünnepére. Bevállaltuk az augusztus 20.-i időpontot, a rettentő hőséget és a tömeget, de így is szipi-szupi volt. Sajnos csak egy napra sikerült menni, és elég sokat kocsikáztunk, de cserébe apukám is velünk jött, és végre neki is volt alkalma szétnézni a vásárban. Szégyen, de két éve, mióta árul ott, még jóformán körül sem nézett. Árusként nagyon feszített ám ott a tempó! Most kellemes volt lazázni, bejártunk mindent töviről-hegyire. Annyira szép dolgok voltak, és annyira odavagyok ezért a rendezvényért. Tényleg nagyon színvonalas, igazi, tehetséges mesterekkel. Mindent meg lehet nézni és ki lehet próbálni. Jó volt újra az ismerős arcokat látni, nagyokat nevetni, és a sátrak mögött csodálni a panorámát a Dunára és a Parlamentre. Egyszerűen imádom a Tolna megyei kézműves szekciónkat, szuper-cuki emberek! Nem hagytuk ki idén sem a tejes-jeges kávét, még ha egy német nővel kellett is érte összeveszni a sorban. Az a kávé abszolút a favorit! Összességében megint nagyon jó élmény volt az egész, és Rituztam, és megsültünk, sikerült a mellemnek még így nyár végén újra barnára égnie. Mivel a Moszkva tértől sétáltunk fel, lefele már nagyon díjaztam hogy találtunk egy Vár-járatot. A kocsiban pedig Szekszárdig sokat csacsogtunk, este hullafáradtan estünk haza. Idén így a tűzijátékról sajnos lemaradtam, pedig szerettem volna nektek fotózni, de már csak a kényelmes ágyikómra és egy vacsorára vágytam este, esküszöm!