A hétre volt még jó pár szabadnapom, nevezzük csúszónak, és egy csomó tervem volt, hogy majd miket csinálok, ezt-azt és még amazt is, aztán végül totális punnyadásba fulladt a maradék pihenőim nagy része. Valahogy semmihez sem volt igazán kedvem, és élveztem hogy későn kelek és későn fekszem, pihenek és nem nagyon teszek az emberiségért. Néha kell az ilyen, tudom,  mégis nagyon felemás volt a hét, eléggé hisztis hangulatba jöttem. Szerintem a túl sok szabadidő teszi ezt, mikor nem tudok magammal úgy igazán mit kezdeni. Egy csomó fontos dologra rájöttem viszont a személyiségemmel kapcsolatban, amiken jó lenne változtatni, úgyhogy amolyan “erősen ajánlott és követendő”-ként álljon ez itt most:

Első és legfontosabb: Mindig másoktól várom, hogy a bajaimra megoldást találjanak és jókedvre derítsenek vagy épp pozitív hangulatba hozzanak. Ez nem jó, mert magamnak kellene rájönnöm a lelki békém és egyensúlyom titkára, tuti hogy máris jobban érzeném magam és a világ is kerekebb lenne!

Túlságosan birtkolni akarok embereket, tárgyakat, érzéseket, ami sajnos nagyon nem jó, sürgősen-sürgősen le kellene szoknom róla!

  Ez még az előző ponthoz kötődik, de túlságosan kizárólagosnak hiszem magam. Az életben semmi sem csak fekete és fehér, ezért ha valakinek pl. a barátja vagyok, nem várhatom el hogy csak és kizárólag én legyek fontos a számára. Meg kell tanulnom elengedni dolgokat és félretenni a féltékenységeim. (Ezt a héten már gyakoroltam is!)

Nyitottabbá kell válnom az emberek felé. Elég undok dolog, ha másoktól elvárom hogy foglalkozzanak velem, én viszont semmit nem teszek az ellenkező irányba. Meg kell tanulnom nyitni az új vagy régi-új kapcsolatok felé, és nem azonnal elzárkózni vagy nemtörődömmé válni, mondván úgysem fejlődhet ez sehova.

Alkalmazkodás, alkalmazkodás, alkalmazkodás! Nem kell mindig a saját akaratomat érvényesíteni minden áron. Oda kell figyelnem a társaimra, páromra, barátaimra, családomra, kollégáimra is!

Egyelőre ennyi. Leírni könnyű, a mindennapokban alkalmazni már annál nehezebb néha, de hiszem hogy már ráléptem a jó útra azzal, hogy megfogalmaztam ezeket a pontokat, és talán a hiszti-faktorom is csökkenhet, ha betartom őket!

(Ez a kép sajnos nem saját, de nagyon cuki és inspirál!)