Elérkezett egy újabb szülinap, és hát tagadhatatlan, megint egy évvel öregebb lettem. Nagyon szép ünneplésben volt részem, mint mindig, erről szeretnék most kicsit nektek mesélni. A pénteki napot munkával kezdtem, nem nagyon tudtam előző éjjel aludni, és pörögtem még a melóban is egész nap. Mivel csak 8 óráznom kellett, nem is vágott földhöz a tudat hogy déutánig az irodában dekkolok. Készültem a kollégáknak kis meglepi ünnepléssel, sütizéssel. Végül úgy döntöttem senkivel sem kivételezek, mindenkit meghívtam, úgyhogy csak a tanács teremben fértünk el. Annyira cukik voltak, teljesen meglepiként érte őket a tortázás. Érdekes volt megfigyelni a reakciókat, sokan tökre kinyíltak és egyből köszöntöttek, mosolyogtak még az amúgy morgós medvék is, puszikat osztogattak. Kaptam egy csodálatos virágot, aminek senki sem tudja a nevét, végül Balázska javaslatára kör-virágnak neveztük el, mert egy dróton futnak körbe a fehér tölcsérek. Mellém szegődött még egy zöld plüss tündérke is, akinek csillámos, strasszos ruhája, virágos varázspálcája és üveg-cipellője van. Azt mondták azért kaptam, mert olyan Dóris, nem tudom hogy hogy értették, én bóknak vettem. Barackos tortával és rágcsákkal készültem a céghez, nagy sikere volt a mini bulinak és én szuperül éreztem magam. Délután apa jött értem és közösen mentünk ajándékot választani nekem. Gazdagabb lettem egy lenge, kék, nyári ruhácskával. Olyan mintha farmer lenne, de mégsem. Igazi szerelem. Majd indultunk is haza és ebéd után muszáj volt 1-2 órára ledőlnöm aludni. Szégyen szemre még a wimbledoni olimpia elődöntő végét is elaludtam, így csak később tudtam meg, hogy Federer bejutott a döntőbe (Lucky Day, Roger!). Rövid kómázás után pedig kezdtünk is neki a kerti partynak otthon. A husikat már előző nap bepácoltuk, a saláták elkészültek, anya sütött egy meglepi csokitortát, kiültünk az asztalhoz és beszélgettünk, iszogattunk, sokat nevettünk, jött a sör a bor a cider és a pezsgő, közben a grillrácson sültek a fincsi husikák. Kaptam két csodás levendulát is dísz-kaspóban, a férfimtől pedig egy vörös rózsát, aminek mindig nagyon örülök, hiszen ez egyértelműen a szerelem jele. Ugye?! Ugye! Szóval tökéletes kis ünneplés volt és még este 11-kor is kinn rihegtünk-röhögtünk a végre friss és hűvös levegőn.

Nagyon sokan írtak nekem ezen a szép napon, kaptam édes és vicces sms-eket amiken percekig kacagtam, a Facebookon pedig idén kihívásnak éreztem hogy külön és egyesével reagáljak minden köszöntésre. Összesen azt hiszem kb. 90 köszöntés érkezett, ez hihetetlen nagy szám, köszönöm nektek, hogy eszetekbe jutottam s gondoltatok rám, bármilyen formában! Azért is volt ez számomra tök jó móka, mert valahányszor visszaírtam egy embernek, végig gondoltam hogy honnan is ismerjük mi egymást, milyen közös emlékeink vannak, mennyi mindent éltünk át együtt, mi az első momentum ami X-ről vagy Y-ról eszembe jut, stb. Nagyon szép volt így a sok kedves történetre emlékezni, vagyis Rátok!

Éjjel még anyával a konyhában beszélgettünk, hogy milyen volt amikor megszülettem, hogyan evickéltünk mindketten az élet és a halál határán, hogy utána még egy hónapig a kórházban kellett maradnom és ők meg apával hazajöttek. És milyen nehéz lehetett mindez, és minden áldott nap sírt, amíg engem ki nem engedtek végre az inkubátorból. És milyen csúnya, kék szájú kis béka voltam eleinte,egy koraszülött kis semmi, akiről kérdéses volt, hogy egyáltalán megmarad-e. Szóval így indult az életem, és aztán 1 hónaposan már egészen szép voltam a rózsaszín kis ruhámban, meg lehetett mutatni bárkinek! A rózaszín ruhát azóta kékre cseréltem, és köszönöm a családomnak hogy 26 éve “gondomat viselik”, így vagy úgy, de ez biztosan nem könnyű dolog. Talán ez tőlük a legnagyobb ajándék. Szóval:

  Love you, Guys! XoXo. A kék szájú kis béka.