A nagy nyüzsiben még el sem tudtam köszönni itt, pedig már vissza is tértünk a nyaralásból. Az idei célpontunk Siófok volt, egy családias kis apartmanházban nyaraltunk 6 napig. Picike volt a szobánk, de amire nekünk kellett pont elég volt. Az ebédlőben és a nappaliban elég nagy kupi fogadott minket első nap, amitől enyhén elrettentem, nem volt még felhúzva az ágyruhánk, és a falból a konnektorunk lógott, de aztán túllendültem ezeken és mindent sikerült is orvosolni. Végig nagyon meleg időnk volt, úgyhogy az első pár napot szinte teljes egészében strandolással töltöttük. Itt kell megemlítenem, hogy jövőre valahogyan másképp szervezem meg a nyaralást, mert a kutya a strandot és a vizet még csak meg sem közelíthetné, törvényesen. Elég nagy bírságokat szabnak ki a kutya fürdetése miatt, és kaptuk is végig minden oldalról a bunkó megjegyzéseket és a szúrós tekinteteket. Főleg az öregasszonyoktól. Kicsit fárasztó volt a Bonit végig rejtegetni és csempészgetni , úgyhogy ez így egyáltalán nem oké, és eléggé rányomta a bélyegét a nyaralásra. Tavaly ilyen gondunk nem volt, igaz akkor kisebb városban voltunk, és nem is főszezonban. Siófok amúgy brutálisan nyüzsgő. Azt hittem hogy idegesíteni fog ez, de végülis tetszett. Mindenhol homokos strandok, bárok, kávézók, annyira jó volt esténként a kikötőben és a parton sétálgatni. Sokszor még éjjel is lementünk fürdeni egyet. A Balcsinak külön hangulata van azért, ami utánozhatatlan (szerintem). Nagyon finomakat ettünk mindenhol, persze az igazi “Balaton-kajákat” is: főtt kukorica (Mais Bitte!) lángos, hot dog, jégkása, jegeskávé, rántott husik, sült krumpli, és én végig kb. hideg meggylevesen éltem, nem tudok vele betelni. A SZÉP kártya elfogadóhelyek voltak a nyaralás másik kritikus pontjai. Kb. 80%-ban nem fogadják el, az idény jellegű étkezdék miatt. Nem kapnak terminált az étteremek, sokan azt sem tudták mi az a SZÉP kártya. Ha tudták, és elfogadták, akkor lehet hogy pont nem azét a bankét, akinél a te kártyád van. És a legszánalmasabb, mikor elfogadják, de nincs terminál, és fél órát kell az étel rendelése után telefonálgatni az OTP ügyfélszolgálattal, kb. még a DNS mintámat is be kellett diktálni, hogy levonják a kártyámról az összeget. Egyszerűen nevetséges!

Ezt leszámítva azért tök jó volt, ettem baklavát végre, ittam cidert, pina-colada limonádét és macaron-fagyit is kóstoltam, ami csúcs egyszerűen. A jégkásák egész választékát végig próbáltam. Nagyon közel volt hozzánk a part, úgyhogy esténként mindig ott sétáltunk. Romantikus és szép nyaralás volt, amire sokáig fogok emlékezni.

Kirándulni igazából – magunkhoz képest – keveset mentünk, a nagy hőség miatt. Pár ládát felkutattunk, de a legjobb az egészben Tihany volt, amit nagyon vártam, és hozta is a hozzá fűzött reményeket. Varázslatos, az apátság, a kis utcák, a bazár sor, még egy aprócska gyík is pózolt nekem a köveken és egész közelről lefotóztam. Komppal mentünk át Szántódról, a kompozást is élveztem, szupi volt! Voltunk egy csodálatos kilátónál is a GCLAHA – a látott hal – ládánál, régen a halászok innen figyelték a garda halfaj vonulását, s a vízen horgászó társaiknak jeleztek, merre kell kivetni a hálót. Nagyon érdekes és klassz láda-rejtés volt és a kilátás tényleg leírhatatlan. Az egyik kedvenc ládám lett.

A hétfői napon Ritu és Judit csatlakoztak hozzánk egy rövidke strandolás erejéig. Annyit nevettünk, hogy az nem is igaz. Találkoztunk Dr. Dre-vel, pancsoltunk, lángosoztunk, bejártuk a belvárost is és minden lehetséges szoborral pózoltunk persze.  Nagyon klassz nap volt, úgy örültem neki. Visszakaptam az édes, drága Fujimat is, ezért van az, hogy tudtam is nektek normálisan fényképezni. Egyszerűen imádom hogy megint nálam van!

Szenzáció még a nyaralásról hogy elmentünk egy 1 órás sétahajókázásra a Balcsin. Hátöö, az előzmények fényében, hogy eléggé félek a hajózástól, ez számomra előrelépés. Egy kalóznak öltözött srác “sózta ránk” az utat a kikötőben. Én eléggé féltem, előjött a tömeg-iszonyom is, mert igen sok embert zsúfoltak fel egy pici hajóra, és annyira ingatag volt az egész, hogy a gyomrom is kavargott. Szóval a fele utat élveztem, a felén imádkoztam hogy ne hányjak. Túléltem azért, a kutya meg végig aludt a nyílt vízen a nagy szélben. Csináltam nagyon szép fotókat a hajóról és körbe-autóztuk északról kelet felé a Balcsit, majd vissza Siófokra. Szuper szép tájakon jártunk.

A sok kellemes és jó élmény ellenére, rossz dolgok is történtek, sajnos. Karcsi leégett totálisan, a hátáról jön azóta is a bőr. Kapott egy enyhébb napszúrás-félét, amit egy kis alvással kifeküdt még aznap délután, szerencsére. A mamám a nyaralásunk alatt volt gyomortükrözésen, és sérveket találtak nála a vizsgálaton. Azt mondták, hogy gyógyszerrel és tudatos étkezéssel jól kezelhető, így nem kell ettől félnie. Aztán pedig telefont kaptunk hogy a Kari papája a héten elhunyt, hosszas betegeskedés után. Tegnap voltunk a temetésen, nagyon szomorú és megrázó volt.

Remélem, nektek jól teltek az elmúlt hetek, amíg nem írtam! Most már tartósan itt leszek, és remélem, hogy még egy mini nyaralást össze tudok hozni idén majd a Balcsin. Csak hogy legyen miről mesélnem nektek! 🙂