A héten egy csomó minden történt, amiről elfelejtettem megemlékezni, úgyhogy most megpróbálom összeszedni a dolgokat, legalább nagy vonalakban. Voltunk Őcsényben, siklórepülés után érdeklődni. A férfimnek az új mániája, vagyis inkább régi, hogy repülni szeretne. Egyelőre konkrétan a sikítófrász fog el a gondolattól, hogy egy motor nélküli géppel szeli a felhőket odafenn –> Úristen tuti lezuhan!!! Nyilván majd idővel megnyugszom, és mivel jó asszony vagyok, annak ellenére hogy féltem őt, támogatni fogom, ebben (is).

Apa 55 éves lett és ehhez méltóan ünnepeltünk otthon. Isteni tortákkal, sok nevetéssel, nagyon finom gyümölcsös pezsgővel, amitől a hangulatom csak még jobb lett. Együtt volt mindenki és nagyon jól éreztem magam, a nyár nálunk mindig a családi ünnepléseké.

Hétvégén a kánikula elől pánikszerűen menekültünk a strandra a v.legénnyel és Katival. Isteni volt a víz, annyira jót úsztam, teljesen felfrissültem. Szálka ideális számomra a pihenésre, főleg white magnummal társítva. Találtunk egy  csomó óriási kagylót, pancsoltunk, ja és a nagy szenzáció: Vízibicikliztünk!!! Katival nem vagyunk éppen a víz ördögei, körbe-körbe forogtunk csak vele, haláli volt. A kormányzást meghagynám a férfiaknak, a pedálozás azért még ment. Mégiscsak az volt a legvicceseb jelenség, mikor öt részeg próbált meg a víz közepén rodeózni a biciklivel. Az egyik persze rosszul lett, és 15 percig húzták-vonták míg partra nem ért. A sör és vízibicikli nem jó kombó, most szólok! Mi a partról azért jót röhögtünk rajtuk.

Noémi itthon volt, és voltunk a forró belvárosban, egy kis jegeskávézásra-sörözésre, csajos dumcsira. Rájöttünk hogy az okostelefont “meg lehet fordítani” és hogy egy fogászaton is érhetik az embert kellemes “élmények”. Sajnos, a foci EB-t sehol sem tudtuk kikerülni, esküszöm, annyira nem bírom átérezni a foci-drukkerséget hogy az már fájdalom. Konkrétan baromira idegesítő emberekkel találkoztunk és én hálát adok az égnek hogy már vége az EB-nek… Ugye,vége?!

A hőséget amúgy is mostanában picit rosszul viselem. A kutyákat napi 5-6-szor kell fellocsolni, mi meg főlünk meg az emeleten, éjjel, de még inkább nappal. Egész vasárnap  csak pihegtünk, és forogtunk. Én tényleg éjjel tudom csak elviselni a klímát, konkrétan olyan este 9-től hajnali 6-ig élek. A teraszon borozás/sörözés és Meki kajázás viszont tökéletes éjjeli, kikapcsoló program nekem. Élvezem hogy ilyenkor már nagyokat lehet sétálni a kutyákkal, hogy szednek nekem óriás-napraforgót az árok-parton, hogy beszélgetünk a csillagos ég alatt, és úgy egyáltalán a hűsítő levegőt és hogy a város is csendes, csak itt-ott pislákolnak a fények. A napközbeni rekkenő hőséget pedig majd a Balcsi mellett díjaznám igazán, amúgy meg hiszti-királylány leszek! És punktum!

Ja és a heti stressz adag: Vajon lesz-e új fürdőruhám a nyaralás előtt? Ideér-e végre a szervízből a kis Fuji gépem? Megjön-e a fizetés, mielőtt sokkos rohamom lenne, hogy nem tudunk tankolni, kaját venni, utazni, nyaralni? És hogy a rákba fogok okostelefont venni, mikor nincs előfizetésem, de van domino kártyám (ami nem kell), plusz céges flottás kártyám is van, de azzal meg nem írhatok alá hűséget, és lassan a tököm kivan az egésszel?! De azért nyilván: Hev fun, It’s July! 😀