Ideje behozni a blogos lemaradást, elsőként be kell számolnom az extra hosszú hétvégénkről, amit a Rituval s a vőlegénnyel töltöttünk, hármasban. Nagyon vártam és nagyon készültem, szombaton egész délelőtt a konyhában voltam, hogy mire a barátnőm megérkezik, minden kaja rendben legyen! Hatalmas ebéddel indítottunk, s az aznap délutáni program Kalocsa felfedezése volt. Egyszer már jártunk ott, de akkor bedöglött a kocsi, s kissé rossz élményeim voltak ezzel kapcsolatban. A reptér volt az első úticél, enyhén szólva elkeveredtünk, mert a bejáratot megvariálták, így kóvályogtunk a tűző napon egy sort, aztán végül csak sikerült bemenni és megnézni a repülő, berregő csoda-masinákat. A nagybátyám egyébként itt az egyik reptéri guru, előszeretettel sárkányozik, sajnos vele most nem találkoztunk. Ezután gyors koffein-adagot vettünk magunkhoz és feltérképeztük az elég pici, de azért szép belvárost. Megint minden tele volt apácákkal, és hogy paprikát sehol sem tudtunk fotózni, hát még mindig nyomja a lelkem! A legnagyobb mélypont azt hiszem az volt, amikor a padon ülve leejtettem a sétáló utcán a drága kis Fuji-mat. Az LCD kijelző totálisan széttört, majdnem bőgtem, komolyan! Ezen a ponton csak úgy tudtam átlendülni, hogy átugrottunk Foktőre ládázgatni. Nagyon szép, dimbes-dombos kanyargós töltéseken sétáltunk, a kutya is élvezte. Hazafelé pedig ismét M9, napnyugtában(lávv-lávv). Azért Kalocsa mindezekkel együtt nem lett sajnos a kedvencem. Este Mojito-val és Macaronokkal vígasztalódtunk. Eléggé klassz nap-zárás volt!


A második napi programnak Pécset terveztem be. Mostanában nem voltam lelkes a várostól, valahogy folyamatosan negatív élmények értek az utóbbi időben Péccsel kapcsolatban. Most viszont a kirándulás egyszerűen szuper volt! Sokszor aláhúzva! Elsőként Mecseknádasdon álltunk meg egy rövid kitérőre, a kanyarban lévő kápolnánál, ládázni. Kis keresgélés után “fény gyúlt az elménkben”, s a láda is meglett. Az egész napra jellemző volt, hogy a női megérzéseim nagyon jól nyomra vezettek a geoládákhoz. Pécsen brutális hőség fogadott minket és körbejártuk a Balokányt, a Tudásközpontot. Ezen részeit Pécsnek amúgy kevéssé ismertem, annak ellenére hogy 5-6 évig éltem ott. A Balokány után már annyira fáradtak voltunk, hogy húztunk is a Flekkenbe ebédelni egyből. Ismét nem csalódtam, isteni volt a kaja és a limonádé. Rögtönzött programként beszúrtuk még a Tv-tornyot. Annyira felfrissültem a magasban a levegőn hogy az nem is igaz. A kiskutya is alig félt a toronyban, nagyon klassz fotókat csináltunk és kávéztunk a magasban lévő étteremben egyet. Ezután még volt energia bevenni a belvárost is, Citrom utca és társai, isteni fagyit ettünk a Capri-ban, megmásztuk a gyilokjárót, amit már régóta terveztem. A nap csúcspontja mindenképp az volt , amikor a barátnőm totál váratlanul betoppant és hátulról befogta a szemem. A kezéről megismertem! Innentől vele kiegészülve jártuk végig a Sétatér Fesztivált. Minden lépcsőn megpihentünk, Kari megtaláta a szerelem-lakatunk, amitől iszonyúan boldog lettem, és Pécsen rengeteg a schnauzer-fan, lépten-nyomon megállítottak hogy a Bono milyen über-cuki. Nagyon élveztem! Éjjel még megnéztük a barátnőm lakását és jó hangulatban autóztunk hazafele, pikáns témákról beszélgetve. (Ennek biztos csak a bor volt az oka!) Éjfélkor  pizza-vacsival zártunk.

Az utolsó napon igazi lányos programot iktattunk be és Szálkára  mentünk  strandolni a Rituval kettesben. Nagyon jót beszélgettünk, napoztunk és kicsit megmártottuk magunkat a tóban.  Az ilyen programokat, s úgy az egész hétvégét, felírnám magamnak receptre, a rossz napok idejére! Már alig várom a következő élményeket… 🙂