Hétvégén volt a céges bulink Domboriban, úgy alakult hogy megint nem dolgoztam és el tudtunk menni apával és a v.legénnyel, meg az egyik diszpécser kollégát is mi vittük ki. Jó meleg, napsütéses napot fogtunk ki, ami külön öröm azért, mert nem kell a sátrak alatt az esőben cuppogni a nagy tömegnek – volt már ilyenre is példa. Finom bográcsos halászlevek és pörköltek főttek, az ebédig ettünk-ittunk-beszélgettünk. Ismerkedtem a Tamási üm. kollégákkal. Még mindig vannak olyan arcok, akiket nem tudok a nevekhez társítani, ez az arány most megint egy picit javult. Rendőrök is voltak kint, mini KRESZ pályával, és kaptunk világítós “Érj haza” karkötőket, gondoltam rá, hogy felmutatom, amikor Domboriból hazafele igazoltattak minket. Idén is úgy volt hogy vitorlázunk, de aztán ez újfent elmaradt. Fel fog kerülni a must have listámra, amúgy a vitorlás vezetője kedves ismerősünk, jó volt vele is találkozni. Nagyon jól éreztem magam, volt habparty is, az elmaradhatatlan. Délután már vágytam volna a pihenésre, de még ki kellett menni Medinára, a tesómék földjére, cseresznyét és borsót szedni. Nyilván mindezt a tűző napon. Ne tudjátok meg! NEM lesz nagy kertem sose! Jó, veteményes tuti nem lesz! Kert lehet. Hulla voltam, a három gombócos fagyit maximálisan kiérdemeltük a nap végén!