Annyira hihetetlen, hogy már három éve annak hogy a v.legény meg én együtt vagyunk!!! Mennyi minden történt azóta, mennyi mindent átéltünk, hány helyen voltunk, mennyi emlékünk van! Történt velünk jó, meg mégjobb, egy kis rossz is néha, de mindenen túllendültünk közösen és én nagyon szeretek vele élni. Annyi mindent akartam ide írni, nagy hangzatos dolgokat, de egyszerűen csak annyi az egész hogy szeretem. Így, simán.

Az évfordulós ünneplésünk is majdnem jól sikerült. Addig a pontig minden oké volt hogy egy isteni tortát sütöttem. Dió torta volt a terv és végül sajtkrémes áfonyatorta lett belőle,a a NoSalty egyik receptjét gyúrtam össze a saját elképzeléseimmel. A spájzban, a gyümölcskocsonya mellett töltöttem konkrétan a fél estémet, ezt a részét továbbra sem szeretem/tudom csinálni. De a végeredmény azért isteni lett, ráadásnak még szép is! Az évfordulós kirándulásunkat idén is Pécsre terveztük, egész nap kujtorogtunk volna a városban, csodás helyeken. Annyira a mi formánk basszus, hogy a golf kocsi az évforduló reggelére totálisan megadta magát. Csak úgy indult el, ha betoltuk. Isteni volt délelőtt az emelkedőn felfele tolni a 800 kg-ját, aztán még aznap kb. hatszor ugyanez. Pécsig eljutottunk, és reménykedtünk, hogy csak az akksi rossz. Hát kiderült hogy nem. Az egész évfordulós délután a Budai állomásnál lévő Tesco parkolóban telt. Akksi ki, akksi be, szerelés, tanakodás, betolások sokadszorra. Szétfagytunk, éheztünk. Végül feladtuk, mert ilyen autóval nem lehet kirándulni, amit lépten-nyomon be kell toltani vadidegenekkel. Gyors McDrive, még le se mertük állítani a kocsit, és aztán hazajöttünk. Annyira nonszensz volt a dolog, hogy már csak nevettem. De együtt voltunk, és hihetetlen de valahogy még ez is jó volt. Jövőre majd másképp lesz és a kirándulást meg bepótoljuk. Picit a MiniMancsot sajnáltam, ő a szürke pulóverében nézte végig a több órás szerelést – a kocsiból – és gondolta, hogy ezek az idióták vajon mit küszködhetnek?!

Hát, boldog Anniversaryt, nekünk, pecheseknek!!!