Az évzáró céges buli nálunk nem a hagyományos módon zajlik ám! Vidékiek lévén és december lévén, disznóvágás a mánia, idén sem volt ez másként. Szerencsére mi már csak a hurka és kolbásztöltésre értünk oda, még az ebéd előtt. Nem láttam levágott állatokat, nem kellett mosnom a fejet és a füleket, játszani a körmökkel, pedig kislányként még mindezt szó-szó mókásnak találtam, az undi pörzsöléssel együtt. Most bőven jó volt így, hogy csak beszélgetni mentünk, enni, édes forraltbort inni, elvegyülni a kollégák közt. Sokakat nehezen ismertem meg, mert bár telefonon folyton beszélünk, arcokat nem mindig tudok társítani a nevekhez. A kedvenc kolléganőknek illatos mézeskalácsot vittem (természetesen házi gyártmányt) és a Bodrim kapott egy üveg nyakláncot melléjük, szép színeset. Kellemes meglepődést és nagy örüléseket, szóval nem várt reakciókat váltottam ki az ajándékaimmal. A céges üdülő szép fehér volt, kis ideig még a hó is szállingózni kezdett, így a parton is lőttem pár fotót, na meg magukról a disznóságokról. A vacsorát már nem vártuk meg, mert még ajándék-vadászatra kellett menni apával a városba. Örülük neki, hogy ennél a cégnél zártam a 2011-es évet. Alapvetően sok mindent szeretek a munkámban és ha néhány momentumát nem is érzem annyira nekem valónak – mondjuk a humán beállítottságom miatt – valahogy mindig megbirkózom a feladatokkal és azért újat is tanulok.